☆ amare ad aras || woosan

30

₩

- Amúgy... Most, hogy kitárgyaltuk a randikat, és túljutottunk a rosszra gondoláson... - nézett Hongjoong Seonghwara, akinek ahogy elmeséltük a tavas történetet, kissé rossz irányba terelődtek a gondolatai. - Nektek is rossz előérzetetek van, vagy csak nekem? - kérdezte aggódva, miközben kapkodta rajtunk a tekintetét.

- Attól függ mivel kapcsolatosan. - szólaltam meg, ugyanis én is rosszat sejtettem.

- Nem tudom... Ezt nem tudom neked megmondani, de semmi jót nem érzek. - sóhajtott. Seonghwa és San egyszerre nyúltak értünk, majd magukhoz húztak, amin fel is nevettek és le is pacsiztak.

- Ne aggódjatok! Mi itt vagyunk. Holnap amúgy se kell sehová sem mennünk. Vagyis de... Neked az egyetemre, nekem meg be a céghez. De oda úgyis ketten megyünk. - puszilt az arcomra párom, mondandója végén.

- Minek kell menned az egyetemre? - kérdezte Seonghwa kíváncsian. - Kiadták a holnapi napot, mert osztályozó konferencia lesz a professzoroknak. - mondta.

- Azt mondta, hogy abbahagyja az egyetemet. Próbáltam lebeszélni róla, de makacskodott, szóval nem erőltettem. - mondta San, majd mutató-és középsőujja közé fogta az orromat.

- Na! Engedd el az orromat! - csaptam rá a kezére.

- Hát... Nem mondom, hogy örülök neki, de tudom, hogy nem ez volt az álmod. - sóhajtott Hongjoong.

- Amúgy... Akkor tényleg nem volt semmi a vízben? - kérdezte vigyorogva Seonghwa, miközben egyik kezén, az ujjaival karikát mutatott, a másikon pedig a mutatóujját mozgatta ki-be a körön.

- Nem volt, fogd fel! - csapta tarkón Hongjoong a párját, majd mindannyian elnevettük magunkat.

***

Másnap reggel Hongjoonggal a konyhában vártuk, hogy felébredjenek a fiúk, és reggelizhessünk. Még az ágyban megbeszéltük Sannal, hogy először a cégéhez ugrunk be, mert ott csak két papírt kell aláírnia, és ott hamarabb végzünk. Úgyhogy majd csak utána megyünk az egyetemre.

- Jó reggelt! Hmm, micsoda illatok! Hallod, San! Milyen cuki konyhatündéreket találtunk! - veregette meg vigyorogva San vállát, Seonghwa.

- Hah... Kész áldás... - vigyorgott San is, majd közelebb jött, és mosolyogva puszilt a homlokomra. - Hogy aludtál, Picim? - kérdezte, miközben derekamnál fogva húzott magához.

- Egész jól, kényelmes volt a párnám. És te? - akasztottam karjaim a nyakába, elégedetten mosolyogva.

- Hmm, örülök neki, hogy kényelmes voltam. Én is jól aludtam. - kuncogott, és homlokát az enyémnek döntötte. Nem sokáig tartott a kis romantikázás Seonghwaéknak sem, ugyanis csengettek.

- Kinyitom én!​ Addig tálalsz, Hongi? - néztem barátomra, miközben elengedtem Sant.

- Persze! Üljetek le, fiúk! - utasította őket Hong, majd elővett négy darab tányért. Én elindultam az ajtóhoz, hogy kinyissam annak, aki mostanra már kétszer is csengetett.

- Y.... Yeosang? - kérdeztem döbbenten, ahogy kinyitottam az ajtót, és megláttam az "exemet". Ő csak mosolyogva állt az ajtóban, és várta, hogy beengedjem, vagy mondjak valamit.

-----❤️‍🩹
Bwoo_shipper
PannaSzab4

na? mit gondoltok? 🤭