₩
Igyekeztem halkan tudtára adni a páromnak, hogy mennyire is jólesik az, amit a nyakammal csinál. Nem akartam, hogy Hongjoongék megint rajtakapjanak minket, ezért kissé megtéptem San tincseit, és így húztam el a nyakamtól.
- Menjünk a szobánkba! - szólaltam meg, hevesen véve a levegőt.
- Ahogy óhajtod, Drágám! - vigyorgott, és ajkaimra hajolva botorkált be velem a szobába. Lefektetett az ágyra, és a térdfelettig érő rövidnadrágom, illetve az egyik pólóját - amit tegnap nyúltam le tőle - lekapta rólam, s eldobta valamerre. Magáról is levette a melegítőjét, hiszen ő csak abban alszik, így felsőtestét a szemem már megszokta, és csak a combjain ragad ott a szemem ilyenkor. - Mhm... Nem akarom, hogy megfázz... Szóval muszáj leszek befűteni téged. - húzta végig orrát a fülem mögül, egészen a kulcscsontomig, ennek eredményeként pedig élesen szívtam be a levegőt.
- Befűtöd a kazánt? - kérdeztem vigyorogva és magam alá tepertem.
- Pontosan! - vigyorgott ő is, és derekamra vezette kezeit, miután csípőjére ültem. - Pacizni szeretnél? - markolt bele a fenekembe, és úgy húzott magán feljebb.
- Most nem... Majd talán legközelebb! - vigyorogtam, és kezeit lefejtve fenekemről, levettem róla az alsóját. Érdeklődve figyelt, én pedig mosolyogva nyomtam ki a fenekemet a levegőbe. San automatikusan akart fenekembe markolni, de mivel nem ért el odáig, a hajamba tépett. Ártatlan tekintettel kezdtem el játszadozni tagjával, majd szemeibe nézve engedtem le őt teljesen a torkomra.
- Úhristenh, gyereh leh! - tépte meg ismét a hajamat. Elégedetten néztem fel rá, és mivel San lefogta a fejemet, hagytam neki, hogy fel-le kezdje mozgatni a csípőjét. Nagyon felizgatott, ahogy elképzeltem, nem a számban van és úgy csinálja ezt, ezért lefogtam a derekánál és kiengedve őt a számból, ültem rá a csípőjére. - Hé! Szállj le! Baszd ki, Wooyoung! - csúszott fentebb az ágyon, és megemelt magán, hogy kivehesse belőlem a tagját. - Ilyet többet ne csinálj, Édesem! - fogott arcomra aggódva.
- De... Nem fájt... Kérlek... Már nagyon vágyom rád! - nyafogtam és ismét tagjára fogva akartam ráülni, de megtartott a derekamnál.
- Jól van. De akkor én csinálom! - mondta, és maga alá fektetett, majd óvatosan kezdett el belémhatolni.
- Ah... Olyan ünneprontó vagyh! - szólaltam meg, mire San elkezdett bennem mozogni úgy, ahogy az előbb a számban. - Pe.. Pedigh... Mhm... - tettem karjaim a nyakába. - Tökh j... Jóh lett vo... Volna! - hunytam le szemeim.
- Hm, lehet. De úgy látom, ez jobban tetszik... - kuncogott, és felvett egy gyorsabb tempót. - Kifolyt a nyálad, Bébi! - szólalt meg vigyorgós hangján, és lenyalta az államra lefolyt nyálamat. Pont ekkor találta el a jó pontot, és hát mondhatni... Nem igazán sikerült csendben maradnom. Párom vigyorogva fogott egyik kezével a derekamra, másikkal pedig ugyanúgy támasztotta magát. Ajkaimra hajolt, és a valóságba csak az rántott vissza, hogy mindketten egyszerre élveztünk el. A hosszúra nyúlt, heves csókunk után, San az éjjeli szekrény tetején lévő zsebkendőért nyújtózott el, s kihúzódva belőlem, elkezdett letakarítani engem.
————❤️🩹
Bwoo_shipper
PannaSzab4
YOU ARE READING
☆ amare ad aras || woosan
Fiksi PenggemarWooyoung és San mindig is legjobb barátok voltak, szinte már testvérek. Viszont a Wooyoung számára legjobb pillanatban, San bejelenti, hogy el kell mennie. Wooyoung és San találkoznak még? Biztosan. De vajon lehet még közös jövője ennek a párosnak...