☆ amare ad aras || woosan

60

$

- Öhm.. Senki. Mivel zárt koporsós volt a temetés, könnyen le tudtam lépni, és így senki nem gyanított semmit. - válaszolta.

- De mi volt erre az okod? - kérdeztem még mindig sokkosan.

- Hogy őszinte legyek... Féltem elmondani neked, hogy nagyon zavart a folyamatos áradozásod Wooyoungról. Még mindig szívesen megismerném, mert nem hazudtam abban a levélben, de... Az elején még tényleg szerettelek, és fájt is. - vallotta be őszintén.

- Elmondhattad volna, Shi... Tudod, hogy nem csesztelek volna le miatta. - sóhajtottam.

- Tudom, de gyáva voltam. Anyáék is ellenezték, de mivel az ösztöndíjamból volt pénzem arra, hogy elmenjek, és temetést szervezzek, belementek. - nézett el oldalra.

- De miért pont a temetést választottad? Miért nem csak az egyszerű lelépést? - kérdeztem.

- Mert ismerlek. Tudom, hogyha csak leléptem volna, égen-földön kerestél volna. - sóhajtott.

- Gyere már ide... - ráztam meg a fejem lemondóan, s magamhoz húzva testét öleltem át. - Komolyan hiányoztál.. - motyogtam.

- Te is nekem, Sanito. - motyogta a vállamba.

- Rendes érzem, hogy Wooyoung barátai a sírig átkoznak... - engedtem el Deshit.

- Miért? - kérdezte exem. Ja, igen. Ő nem tud semmit.

- Majd mesélek, de haza kellene mennem hozzájuk, mert pontot szeretnék tenni néhány dolog végére, és tisztázni mindent. - válaszoltam.

- Megyek veled! És mielőtt megkérdeznéd, biztos hogy megyek, mert még mindig áll az, hogy találkozni akarok Wooyounggal. - mondta.

***

* pár nappal később *

₩

- Wooyoung, jött valami szemüveges gyerek... Te ismered? - kiabált be Seonghwa.

- Te elvetemült, ne ordibálj! - szóltam rá barátomra, s kimentem az ajtóhoz. - Te.. Az nem lehet... - döbbentem le, ahogy megláttam az ajtóban párom exét.

- De, lehet... - mosolygott kínosan.

- Én is jöttem! - bukkant fel San mögötte.

- Wooyoung fogj vissza... - mondta Seonghwa.

- Hongjoong, Seonghwa pankrátor üzemmódba kapcsolt, hozd a serpenyőt! - kiabáltam be Seonghwa asszonykájának.

- Oké, mégse kell visszafognod. - sóhajtott lemondóan a mellettem álló.

- Gyertek be, de ha ez valami ostoba tréfa akar lenni, én nem kérek belőle... - motyogtam. Ahogy beinvitáltam őket, helyet foglalt mindenki a nappaliba. Hongjoong is kijött a konyhából, s ő Seonghwa egyik combján foglalta el helyét.

- Beszélhetnénk? - nézett rám párom.

- Erre várok egy ideje... - babráltam az ujjaimmal. San felállt a kanapéról és a terasz felé vette az irányt. Én is követtem őt, de előtte még Seonghwa lelkére kötöttem, hogy vér ne folyjon addig, míg vissza nem jövünk. Sőt, még utána se. - Mi a szent szar ez az egész, San? Végig hazudtál?! - akadtam ki, ahogy bezártam magunk mögött az ajtót. Nyilván halkan vontam kérdőre, nem volt szükségem arra, hogy a többiek hallják.

- Nem, ezt most elhiheted nekem! Én is totál le voltam döbbenve.. - sóhajtott. - Nem gondoltam volna, hogy tényleg él.. Annyira hihető volt az egész és... Én hülye, baszd ki, elhittem... - ejtett el hitetlenkedve egy apró nevetést.

- Tudni akarom hogy mi volt ez... - mondtam.

-----------------------
Bwoo_shipper
jjk_softer