☆ amare ad aras || woosan

47

₩

- Sajnálom! - szólalt meg San először. Ahogy ők tegnap hazajöttek, én még maradtam egy ideig Yeosangnál és segítettem neki összepakolni a cuccait. Utána viszont megkérdeztem Mingiéket, hogy nem-e lennék nagy teher egy éjszakára. Azt mondták, hogy nem bánják, mert ők már megünnepelték a Valentin-napot, így hát az estét náluk töltöttem.

- Minden alkalommal ezt hallom... Nem hibáztatlak, mert valóban félreérthető volt, de ő csak egy jó barátom és ráadásul még párja is van. - sóhajtottam.

- Tudom... Én csak sajnálom, hogy nem hallgatlak meg. De tényleg túl nagy bennem a birtoklási vágy ilyenkor... - motyogta és magához ölelt.

- Hogy tudsz magadhoz ölelni, mikor én megcsókoltam az exemet? - kérdeztem halkan.

- Mert tudom, hogy szeretsz és hiszek Yeosangnak. - csókolt a nyakamba.

- Sannie... Te sírsz? - kérdeztem halkan, ahogy megéreztem valami meleget a bőrömön.

- Szeretlek, Woo... - szipogott, miközben eltolt magától és az arcomra simított.

- Hé, ne sírj! - töröltem le könnyeit.

- Ne hagyj el soha! Kérlek... - fogott az arcomra és homlokát az enyémnek döntötte.

- Nem foglak, megígérem! - fogtam kezeire, és szemeibe nézve hajoltam ajkaira.

- Oh, látom, minden oké! - lépett be Hongjoong a konyhába.

- Khm... Igen. - váltam el zavartan a páromtól, aki gyorsan kiszaladt a helyiségből.

- Ennek mi baja? - nézett San után.

- Nos, elsírta magát. Nem szeret mások előtt sírni. - kuncogtam.

- Hm... Megértem. Na és... Mi volt ez a hirtelen "bemegyek Yeosanghoz és lesmárolom" dolog? - kérdezte, s leült az asztalhoz.

- Hah... Nem tudom... Mingi mondta, hogy menjek be hozzá. Bementem mert már ahhoz képest régen voltam, és nem akartam egyedül sem lenni. Aztán csak... Így jött. De miután realizáltam, nagyon rosszul éreztem magam San miatt. - sóhajtottam.

- Mhm... Elhiszem. De egyébként örülök, hogy Yeosang nem állt le veszekedni Sannal, hanem elmagyarázta neki a dolgokat. - jegyezte meg.

- Na ja... Mielőtt még bejöttetek volna, azt mondta, hogy San inkább verje meg őt, minthogy engem bántson lelkileg. De inkább én mondtam el, mielőtt még ő tette volna, mert nem hagyhattam, hogy magára vállalja. - sóhajtottam.

- Remélem, nem lesz több ilyen. Azért San mellett jobban látni rajtad az érzéseid. - mosolygott. - San a jó ember melléd, hidd el nekem. - kacsintott. - Nah, de megyek, mert amúgy csak egy chipsért jöttem le. Seonghwa meg már tuti kínlódik. - nevetett fel és miután felállt, kinyitotta a szekrényajtót.

- Mhm, jól van... Egyébként nektek mikor kell mennetek az egyetemre? - kérdeztem.

- Majd hétfőn. Megváltozott az előadás-rendünk, szóval hétfőn, kedden és csütörtökön kell bejárnunk. - sóhajtott.

- Hmm, az király! Én is bemegyek már hétfőn a kávézóba. Hiányzik Youngji és Yunhyeok. - sóhajtottam. - Bár, hogy őszinte legyek, azon se lepődnék meg, ha Hyeok azzal várna, hogy most kirúg. De nem lennék elkeseredve, mert attól még bejárhatok hozzájuk ugyanúgy, meg hát most... Nincs is annyira szükségem a munkára. San sosem hagyja hogy fizessek. - forgattam szemet.

- Nah, Seonghwa példát vehetne Sanról, mert tőlem meg lenyúlja az összes pénzem! - nevetett fel Hongi.

- Seonghwa amúgy is egy ismeretlen faj, szóval nem csodálkozom. - nevettem fel.

——————
Bwoo_shipper
jjk_softer

egy újabb és ritka fosszar résszel jöttem 🙈