☆ amare ad aras || woosan

24

₩

- Olvasd el ezt a levelet... Még akkor írta amikor nálam volt, és ő elhatározta, hogy találkozni akar veled. Viszont nemet mondtam neki. Nem tudtam, hogy hogyan reagáltál volna rá, ha csak úgy visszajövök a párommal. És ugye ő nem igazán szeretett menni randizni emberek közé, de aztán végül így vett rá, hogy akkor menjünk kajálni az egyik parkba, cserébe én hozzam el őt hozzád. És ekkor volt hogy vásárlás közben hívott fel az anyja.. - sóhajtott.

- Oh... - motyogtam, majd kibontottam a borítékot. A benne lévő lapot szétnyitottam, ami közt volt egy kép Deshiről.

"Szia, Wooyoung!

San nagyon sokat mesélt már rólad, nagyon találkozni akarok veled! Szimpatikus vagy, és örülök, hogy vigyáztál Sanra, amíg Koreában volt. Eléggé ügyetlen, haha. Tudtam mindig is, hogy téged szeret, de nem bántott a dolog, hiszen... Olyan csillogással a szemében mesélt rólad, hogy nem bírtam nem mosolyogni rajta. Alig várom, hogy megismerlejek és együtt szivassuk Sant! Szerettem volna még pár sort írni, de San elkezdett nyafogni, hogy ő álmos, szóval majd beszélgetünk személyesen!!

- Deshi "

- Hihetetlen, hogy ilyen életvidám volt és mégis megtette.... - motyogtam, és letettem az asztalra a papírt.

- Nem tudtam, hogy ezt írta a levélbe... De most még nagyobb bűntudatom van, amiért nem hoztam el korábban ide. - motyogta.

- Ez nem a te hibád, Sannie! Nyilván nem tudhattad.. - öleltem magamhoz a fiút, aki egyből viszonozta ölelésem. Sajnáltam őt, hiszen még nekem is nehéz volt ez, hiába nem ismertem a fiút. - Viszont... Örülök, hogy nem haragudott rád azért, mert észrevette rajtad, hogy akkor is engem szerettél... - mosolyogtam.

- Nagyon-nagyon szeretlek, Wooyoung! - tolt el magától, miközben arcomra fogott.

- Én is téged, Sannie! Nagyon! - pusziltam arcára, amitől mosolyogni kezdett, majd végül ajkaimra hajolt.

***

[÷]

- Seoseo! - rohantam Seonghwa karjaiba. Tegnap este belázasodtam, szóval nem mentem be az egyetemre, de Seonghwat elküldtem, hogy majd le tudjam írni a tananyagot. Alig akart elmenni, de jól voltam, és egész nap elvoltam magamnak, úgyhogy végül a győzködésem után beleegyezett.

- Szia, Hongi! - kuncogott és megtartott az ölében.

- Hosszú napod volt nagyon? - kérdeztem, miközben lemásztam Seoról, és levettem a hátáról a kabátját.

- Nem. Tök laza nap volt. Két professzor is hiányzott, szóval nem igazán tudtunk mit tanulni. Hah, de hiányoztál már, kis minionom! - csipkedte meg az arcomat, és a homlokomra puszilt.

- Örülök neki! Voltál boltba? Mert nincs itthon semmi, és nem tudok így főzni sem. - húztam be magam után a konyhába.

- Hmm, nem voltam. Arra gondoltam, hogy majd együtt elmegyünk és kitaláljuk mit akarunk enni. - mosolygott, és derekamra fogva húzott magához közel.

- Tetszik az ötlet. - akasztottam karjaim a nyakába.

- Gondoltam. - vigyorgott, s egy kis idő után megcsókolt.

---❤️‍🩹
Bwoo_shipper
PannaSzab4

nagyon nehezemre esett ezt befejezni, mivel már tegnap elkezdtem, csak a mai nap úgy alakult, hogy szörnyen rosszul vagyok, és alig bírok valamit csinálni. 😭 ettől függetlenül remélem, hogy tetszett a rész! ❤️‍🩹