₩
"- De azt mondtad nem mész el!
- Sajnálom, de muszáj...
- Hazudtál...
- Nem, én csak...
- Nincs 'te csak'! Mindig is ez volt a terved... Azt igérted, nem hagysz el!"
- N.. Nem hagysz el! - ültem fel zihálva az ágyban.
- Mi a baj, Woo? - kérdezte kómásan Dooshik hyung. Nos, igen. Eljöttünk a wellness hotelbe, viszont Yunmin nélkül, ugyanis őt hazahívták a szülei. Örültem neki, hogy Dooshik hyung egy angyalt talált maga mellé, mert amíg mi a hyungommal elleneztük ezt a wellnesst nélküle, addig ő biztatott minket, hogy jöjjünk el.
- Cs... Csak rosszat álmodtam, azt hiszem... - motyogtam, majd visszafeküdtem, Dooshik hyungnak háttal.
- Elmeséled nekem? - csúszott hozzám közelebb, majd lazán a derekamra tette a kezét. Felé fordultam, és halkan mesélni kezdtem. - Hahj, Woo... Megbeszéltük ide felé úton, hogy nem gondolsz sem Sanra, sem Yeosangra. Jó? Innentől kezdve, ebben a négy napban, csakis a lazításra fogsz figyelni, megegyeztünk? - nyújtotta felém a kisujját. Bólogatva akasztottam ujjamat az övébe, bár még én se voltam biztos abban, hogy betartom a szavam...
*másnap*
|-|
- Nos, San.. Menjünk! - nyitottam be a Wooyounggal közös szobájába. San a plafont bámulva feküdt az ágyon, én pedig ezt felfogva ültem le mellé sóhajtva. - Gyere! Nem feküdhetsz itt egész nap. - tettem kezemet az övére.
- Dehogynem! Nincs kedvem a romantikázásotokat nézni! - ült fel hirtelen.
- Nem is fogod, hülye gyerek! - csaptam a tarkójára. - Ma csak te meg én megyünk, holnap meg Seoval mész. - sóhajtottam.
- Ja... - motyogta. - Bocsánat, én csak...
- Tudom, San, tudom. Ezért nem is haragszom, de hidd el, jót fog ez most tenni nektek. - mosolyogtam biztatóan.
- Miért vagy benne ennyire biztos? Wooyoung jobbat érdemel, és bizonyára ő is ezt gondolja... - sóhajtott.- San... Hah, mit mondjak, hogy ne legyél ilyen búval baszott? Te is tudod, hogy Woo szeret téged, és a világért se hagyna el téged. Ezért is van még veled. Hidd el, ha te nem mész, ő se fog menni. De pontosan ezért kell rá figyelned, és a féltékenységed a háttérbe szorítani. Ezért kell nektek ez a pár nap. És most ne Wooval foglalkozzunk, jó kezekben van. Gyere, elviszlek valahova! - álltam fel az ágyról.
***
₩
Yeobeo💞
Hiányzol, Woo... Minden értelemben is.
Seen 13:34- Dooshik hyung... Mit csináljak most? - kérdeztem, miközben a kezébe adtam a telefonom.
- Némítsd le az üzeneteit. - sóhajtott. Megráztam a fejemet, miszerint nem, ugyanis eszem ágában sem volt megtenni. Hyung erre fogta és eldobta a telefonomat, ami után én úgy futottam, mintha az életem múlna rajta. Majdnem felestem a homokban, de sikerült elkapnom a telefont, szóval egy győztes vigyorral néztem vissza Dooshik hyung felé, ám ő vigyorogva indult el az irányomba. Mikor derekamnál fogva felkapott, már én voltam az, aki eldobta a saját mobilját és az idősebb tetkós vállát csapkodva fogtam be az orrom. Ahogy a víz alá értem, Dooshik hyung elengedett, de mivel nem mertem lerakni a lábam - nem tudtam milyen mély a víz -, a fürdőgatyájába kapaszkodtam S valljuk be; nem ez volt életem legjobb döntése.
------------------
Bwoo_shipper
jjk_softer
YOU ARE READING
☆ amare ad aras || woosan
FanfictionWooyoung és San mindig is legjobb barátok voltak, szinte már testvérek. Viszont a Wooyoung számára legjobb pillanatban, San bejelenti, hogy el kell mennie. Wooyoung és San találkoznak még? Biztosan. De vajon lehet még közös jövője ennek a párosnak...