☆ amare ad aras || woosan

34

₩

- Woo... Bemehetek? - kopogott be az ajtómon Hongjoong.

- Gyere... - sóhajtottam és felültem az ágyamon.

- Minden oké? - kérdezte, miközben becsukta maga mögött az ajtót, majd leült elém az ágyra.

- Ja, minden. - válaszoltam halkan.

- Nekem nem tudsz hazudni, Wooyoung. - sóhajtott fel. - Nézd... Valamilyen szinten jogos, hogy San ki van akadva, amiért elmentél Yeosanggal. Hazudtál neki. Tudom, hogy miért nem az igazat mondtad, de nyilván megértette volna a dolgot egy kis durcázás után. - fogta meg mindkét kezemet.

- Tudom, én csak... Egyedül akartam elintézni. Ha elmondtam volna neki, tuti jönni akart volna, és azért akadt volna ki, mert nem viszem magammal. - motyogtam.

- Miért vagy ebben ilyen biztos? Ha elmondod neki, hogy ezt egyedül szeretnéd elintézni, lehet megérti. - mondta.

- Ismerem Sant. Makacs és néha önfejű. - sóhajtottam.

- Amilyen te vagy. Összeilletek. - kuncogott barátom. - De tényleg... Itt mindketten hibáztatok, és ezzel semmi baj nincs, mert mindenki követ el hibákat, ráadásul egy kapcsolat nem is lenne kapcsolat, ha nem lennének viták. - ölelt magához. - Felküldöm Sant, és beszéljétek meg, oké? - engedett el, és összeborzolta a hajam.

- Oké... - válaszoltam, Hongjoong pedig mosolyogva állt fel, és indult ki. - Hongjoong.. - szólaltam meg, mielőtt még kiment volna.

- Hm? - nézett rám vissza kíváncsian.

- Köszönöm! - mosolyogtam hálásan.

- Semmiség! - válaszolta mosolyogva, és kilépett az ajtón. Nem sokkal azután, hogy Hongjoong kiment, San nyitott be lassan.

- Wooyo... - ült le elém az ágyra.

- Sajnálom... Ne haragudj, hogy hazudtam, de ismerlek, és nem akartam hogy ideges legyél... - motyogtam és az ölébe másztam.

- Semmi baj nincs, Szívem, meg tudom érteni. - nézett fel rám egy picit, és kitűrte a szemembe lógó tincseimet. - Inkább nekem kéne bocsánatot kérnem, amiért úgy rádförmedtem... Nem akartam így neked rontani, de az a gondolat, hogy Yeosang bármikor elvehet tőlem... - sóhajtott.

- Nem fog tudni visszaszerezni, Sannie... Barátok maradtunk. Megértem, amiért haragudtál rám, de.... Téged szeretlek! - öleltem magamhoz.

- Nagyon szeretlek! Legközelebb viszont nyugodtan mond el a dolgokat. - tolt el magától és arcomra fogott. Szemeimbe nézve várta válaszomat, ami kissé zavarba hozott. Ez nem szokatlan, mert szinte mindig zavarbajövök a tekintetétől.

- Oké... Így lesz. - bólintottam, ő pedig mosolyogva hajolt ajkaimra.

[÷]

- Miért csaptad meg olyan erősen?! - szidtam le páromat.

- De nem megérdemelte?!​ -​ kérdezett vissza.

- Kérdésre kérdéssel nem válaszolunk! Miért csaptad meg?!​ -​ kérdeztem. Seonghwa viszont nem válaszolt, hanem az ölébe rántott, és egyik kezét a derekamra, másikat pedig a fenekemre tette.

- Ezért... - és ekkor a fenekemre csapott, amitől megugrottam. Mérgesen néztem rá, de aztán az arckifejezését látva, elvigyorodtam.

- Szeretsz csapkodni? - kérdeztem és karjaimat a nyakába akasztottam.

- Oh, de még mennyire! - hajolt ajkaimra vigyorogva.

———————❤️‍🩹
Bwoo_shipper
PannaSzab4