☆ amare ad aras || woosan

48

₩

- Segítsünk Yeosangnak hazavinni a cuccait. - szólalt meg San. Egy ideje csendben fekszünk a szobánkban, mert gondoltuk; pihenünk egy kicsit. Viszont egyikünk sem tudott elaludni, ezért beszélgetni kezdtünk. Utána meg már csak csendben néztük a plafont.

- Komolyan? - kérdeztem döbbenten, miközben felnéztem rá. - Mit akarsz már? - kérdeztem gyanakvóan.

- Én aztán semmit! Gondolkoztam, és beláttam, hogy jobb lenne minden, ha nem rossz tényezőként tekintenék Yeosangra. Te sem teszed ezt Deshivel és velem, szóval... Illene nekem is így hozzáállni a dolgokhoz. - simított a fejemre.

- Wow... Seonghwa itatott veled valamit? - kuncogtam el magamat.

- Olyan kis bolond vagy! - nevette el magát, miközben összeborzolta a hajamat. - Nem itatott velem semmit, egyszerűen csak beláttam, hogy ez sem neked, sem a kapcsolatunknak, na meg nekem sem jó ez az egész.. - sóhajtott.

***

- Hát ti? - kérdezte Yeosang meglepődve.

- San jönni akart segíteni. - vigyorogtam.

- Azt hiszem, szólok egy nővérnek. Lázas? - nézett Sanra döbbenten.

- Én először azt kérdeztem tőle, hogy mit itatott vele Seonghwa, szóval... Együttérzek veled. - nevettem fel.

- Pakoljunk, mert majd még hazaviszünk téged. - csapta össze tenyereit San, és Yeosang mellé ment, hogy hajtogassa ő is a ruhákat.

***

- Én nem tudom mi történt az uraddal, de ha a feneked bánta, akkor sajnálom! - suttogta oda nekem Yeosang, már a kocsiban ülve. San még nem szállt be, mert azt mondta, hogy beszél Deshi szüleivel, hogy a hónapban nem tudnak találkozni. Egyrészt a munkája miatt, mert kihagyott pár napot, és ezért többet kell bent lennie, másrészt meg azért, mert velem akart csak foglalkozni.

- Nem történt semmi olyan, szóval nem tudom... De lehet az ártott meg neki, hogy nem ivott kávét! - nevettem fel.

- Figyelj, én már kezdtem hozzászokni ahhoz a Sanhoz, aki gyűlöl engem. - nevetett fel ő is

- Ne aggódj, én is! - válaszoltam nevetve. Ekkor San beszállt, beindította a kocsit és elkérte Yeosang címét. Ahogy barátom megadta a címet, párom elindult a kocsival.

- Tényleg... Kiderítettek valamit az orvosok? - nézett a visszapillantó tükrön keresztül Yeosangra.

- Hát... Félrediagnosztizáltak Kanadában és a másik kórházban is, szóval... Újra kezdték a kivizsgálást. Egy nap több vizsgálatom is volt, szinte mindent csináltak, amit az elmúlt két évben más helyeken. Azt mondták, hogy valószínűleg ízületi gyulladás, úgyhogy antihisztamint kaptam rá. Mindennap szednem kell, és így elvileg csökkenni fognak a tünetek is. Az a rosszullét meg csak egy sima vérnyomásleesés volt. - válaszolta mosolyogva.

- Huh, ez kész megnyugvás amúgy... - sóhajtottam.

- Igen, az... Annyiból nem jó, hogyha kijön rajtam tánc közben, akkor nem tudok tanítani a gyerekeknek. - sóhajtott ő is.

- Besegítek majd, ha kell. Holnap már tényleg bemegyek Yunhyeokékhoz, és beszélek vele, hogy nem dolgoznék már ott tovább. - mondtam.

- Az nagyon jó lenne! Hiányzol a gyerekeknek is. - kuncogott. - Viszont... Azt hittem, hogy az a hely az életed. - tette hozzá.

- Az is, viszont már nem érzem azt, hogy csinálnám mindennap. - sóhajtottam.

- Elhiszem. Én is ezért hagytam ott az egyetemet. - mondta.

- Na, skacok, megérkeztünk! - szólalt meg San mosolyogva.

- Nem isztok meg egy kávét? - kérdezte Yeo, miközben megfogta a sporttáskáját és készült kiszállni.

- Nem, köszi! Majd legközelebb... Még mennem kell be a munkahelyemre. - sóhajtott San.

- Rendben, akkor majd máskor! Köszönöm a segítséget! Nagyra értékelem ezt a változást, San! - nevetett fel kicsit Yeo, majd kiszállt, és becsukta a kocsi ajtaját. Felment a járdára, majd integetni kezdett, s miután mi is viszonoztuk tettét, San elindult a kocsival.

-----------
Bwoo_shipper
jjk_softer