☆ amare ad aras || woosan

23

§

- Hongi... - fogtam arcára, miközben elváltam tőle.

- Nem akarsz? - kérdezte aggódva, és kezei lecsúsztak arcomról, mivel kérdése közben felültem.

- Dehogynem, nagyon is akarlak, de nem most. Nem szeretnék elsietni semmit sem. - mosolyogtam, majd a fiú kezeit megfogva, ültettem őt az ölembe.

- Köszönöm, Hwa.... - bújt hozzám szorosan.

- Túl régóta szeretlek ahhoz, hogy rosszul bánjak veled. - sóhajtottam, és még közelebb húztam magamhoz apró testét - bár nem hiszem hogy ez sikerült is, hiszen elég közel volt már hozzám.

₩

- Woo, biztos, hogy jössz? - kérdezte San halkan. Deshi szüleinek kocsija felé vettük az irányt, mivel felajánlották, hogy menjünk az övékkel. Ezt jó ötletnek tartottuk, mert így Sannal a hátsó üléseken tudtunk beszélgetni.

- Igen. Sajnálom, hogy nem ismertem őt. - sóhajtottam. - Biztos jó ember lehetett. - mosolyogtam Sanra.

-  Nagyon is jó ember volt. - kuncogott. - Köszönöm, hogy így beszélsz róla, és nem úgy, mint egy zavaró tényezőről. - mosolygott le rám.

- Nem ismerhettem őt, és csak jót hallottam róla, nyilvánvaló, hogy nem fogok ítélkezni. - válaszoltam, és San kezéért nyúltam.

- Szeretlek! - vigyorgott, és a homlokomra puszilt.

- Én is téged! - tettem vállamra kezét úgy, hogy ujjaink még mindig össze voltak kulcsolva.

- Na, fiatalok, pattanjatok be! - mosolygott ránk Dong bácsi, miután kinyitotta az autót.

***

- Magunkra hagynátok? - nézett San Deshi szüleire.

- Persze! Visszamegyünk a kocsihoz! - mosolyogtak, és elindultak a jármű felé.

- Sajnálom, Deshi, hogy régóta nem voltam kint. A szüleid elhoztak minket, aminek nagyon örülök. Szerintem te is örülsz ott fent, hogy elhoztam Wooyoungot is. Emlékszem, annyira meg akartad őt ismerni, hogy amikor szóba került a neve, ugrálni kezdtél, és az lett a vége, hogy beverted a fejed..... - mosolyodott el az emlékre. Leguggoltam mellé, és vállára döntöttem a fejemet.

- Szia, Deshi... Remélem, most is ugrálsz örömödben! - mosolyogtam, és Sanra néztem, aki ugyanúgy fülig érő mosollyal vizslatott engem. - Nem tudom, hogy hogyan bírtad elviselni ezt a majmot, de nagy tiszteletem! - kuncogtam, miközben Sanra mutattam.

- Hé! Kikérem magamnak! - háborodott fel, amin nevetni kezdtem, de annyira, hogy San is elnevette magát.

- Szeretlek, Sannie! - mosolyogtam a fiúra.

- Én is téged! - hajolt ajkaimra mosolyogva.

- Elég furcsa, hogy az exed mellett smárolunk. - váltam el tőle nevetve.

- Szerintem, most fangörcsöl. - nevetett fel ő is.

- Gondolod? - kérdeztem mosolyogva.

- Ahogy ismertem őt, biztosan. - kuncogott.

- Kisöcsédként szeretted őt, igaz? - kérdeztem mosolyogva.

- Igen. Egyszerűen csak... Azt éreztem, hogy vigyáznom kell rá mindennél jobban. - válaszolt, mosolyomat viszonozva.

- Deshi... Ne feledd! Találkozunk még. - simítottam Deshi képére, ahonnan a fiú mosolyogva nézett ránk vissza.

- Szia, Shi! - sóhajtott mosolyogva San, és a kezünket összekulcsolva mentünk vissza az autóhoz, ahol Deshi szülei vártak ránk.

————❤️‍🩹
majdnem elsírtam magamat.... én olyan vagyok, hogyha ilyen jelenetet kell írnom, vagy ilyet olvasok, mindig rám jön a sírhatnék...

Bwoo_shipper
PannaSzab4