☆ amare ad aras || woosan

65

|-|

- Na itt vagyok, végeztem, szóval mostmár tudunk nyugodtan beszélni. - szólt a telefonba Dooshik.

- Szuper! Igazából nem sok minden van, amit kellene erről beszélni... Az viszont nagyon fontos lenne, ha nem engednétek Wooyoungnak, hogy bárkivel is beszéljen Yeosang vagy San közül, és még csak gondolni se gondoljon rájuk. - sóhajtottam.

- Mindent megteszek, úgyis van sok minden amiről beszélgetnünk kéne. - válaszolta. - Na meg, Yunmin is itt van, ő is tud témákat felhozni. Meg ugye a masszázs meg ilyenek... Szóval nem kell aggódnotok, megleszünk. Viszont azt akarom fizetségképp, hogy kössétek Wooyoung lelkére, hogy beszéljen velem rendszeresen és találkozzunk is, mert csípem a kis törpét és már hiányzik a hülye feje. - folytatta.

- Jó-jó, mindenképpen! Köszönöm Dooshik, nagyon nagy segítség vagy most! - válaszoltam mosolyogva. - Annyi, hogy Wooyoung holnap jönne haza, de nem tudom mennyire lenne jó, ha látnák egymást Sannal, ezért meg lehetne oldani, hogy reggel a házunk előtt találkozunk és akkor már mentek is?! - kérdeztem reménykedve.

- Persze, tökéletes! Beszéltem erről Yunminnal is, azt mondta nagyon örülne neki, szóval semmi probléma. - válaszolta. - Viszont akkor megyek, sietek haza, és neki állunk pakolni. - mondta, majd ahogy elköszöntünk egymástól, letette a telefont.

¥

- Min töri a fejét, Wooyoung úrfi? - kérdeztem. Feltűnt hogy egy ideje nem is a sorozatban történtekre figyel, és sokkal inkább a gondolata köti le.

- Főzni akarok veled. - nézett rám.

- Valahogy nem tudom elhinni, hogy ezen törted a fejed... - sóhajtottam.

- Pedig tényleg.. Most komolyan nem gondoltam másra. - mosolygott.

- Jó, talán elhiszem. - forgattam szemet. Wooyoung felállt mellőlem, majd intett, hogy menjek, ezért utána indultam én is. Még mindig volt egy sejtésem, hogy min járhatott az esze, de nem akartam feszegetni, mert lehet hogy csak én gondolom túl.

*másnap*

- Köszönöm, hogy ismét itt maradhattam, Yeo! - ölelt magához szorosan.

- Nálam mindig lesz neked hely. - mosolyogtam. - Viszont nem szeretném, hogyha minden alkalommal San miatt jönnél. Örülnék ha egyszer a hiányom miatt is megjelennél. - kuncogtam.

- Tudod, hogy San milyen... - motyogta. - De mindenképpen megpróbálok eljönni hozzád többször. - jelentette ki.

- Na, király! - mondtam, majd összeborzoltam a haját.

- Megyek, mert nem akarom, hogy Hongiék kifaggassanak megint, hogy miért voltam eddig. - sóhajtott.

- Jól van, menj csak, Woo.. Majd beszélünk! - mosolyogtam. - Hívj, ha valami baj van! - tettem hozzá, majd miután kilépett az ajtón, és integetett is, becsuktam a falapot.

***

₩

- WOOYO! - csapódott nekem Hongjoong teste.

- Meg fogok egyszer fulladni, de komolyan.. - préseltem ki magamból a szavakat szenvedve.

- Hát itt meg mi van?! Családi ölelkezés, aztán nem is hívtok? - hallottam meg Seo hangját, aki - ahogy kinyitottam a szemem - közeledni kezdett felénk.

- Ne! Seo, mindjárt meghalok! - tiltakoztam, viszont barátom nem hallgatott rám.. Ő is nekem csapódott és mostmár mindketten engem szorongattak. - Tényleg meg fogok halni, srácok! - szenvedtem. Szerencsére eme mondatomra mindketten elengedtek, s vigyorogva bámultak rám.

- Van egy meglepink. - mosolygott Seo.

- Huh? - tettem fel kérdésemet értetlenül.

- Nem 'huh?', hanem Dooshik. - jött ki a konyhából az említett.

- Hogy mi?! Dooshik hyung?! Úristen, úristen, úristen! - rohantam oda barátomhoz és szorosan megöleltem.

- Bezzeg nekem nem örül ennyire. - sóhajtott Seo.

- Ne drámázz, köcsög! - szólt rá Hongjoong a párjára.

- Hogyan, hyung?! - kérdeztem, miközben felnéztem Dooshik hyungra.

- Úgy gondoltam, elmehetnénk hárman wellnessezni pár napra. Mit szólsz? - kérdezte mosolyogva.

- Komolyan?! Imádlak! - szorongattam meg ismét az idősebbet.

- Yunmin is jön. - kuncogott, ezt hallva pedig az ölelésem szorosabb lett. - Kicsi a bors, de erős... - szenvedett.

-------------
Bwoo_shipper
jjk_softer