₩
- Történt valami? - kérdeztem aggódva.
- Uhm, szia, Wooyoung! Én Yunho vagyok, Yeosang egyik barátja, eljöttünk bowlingozni, viszont rosszul lett és a páromnak sincs jogsija még, nem hogy nekem.. - hadarta el valaki, egy kis időt után.
- Oh... Rendben, máris indulunk. Elküldenéd, hogy melyik bowling bárban vagytok? - kérdeztem, mire Yunho válaszolt, hogy igen. Megköszöntem neki a segítségét, és a párom felé fordultam. - Induljunk! - biccentettem az előszoba felé.
- De hova? - kérdezte értetlenül, miközben követett.
- Majd útközben elmondom, mi történt. - sóhajtottam és felvettem magamra a cipőmet.
***
- Nagyon köszönjük, Wooyoung! És neked is San! - néztek ránk megkönnyebbülten mosolyogva a fiúk.
- Miért nem hívtatok mentőt? Mi nem tudunk mit csinálni vele! - mutatott párom Yeosangra, aki az egyik kanapén ült, fején egy vizes ruhával.
- Azért, mert nem akarta, hogy bevigyék a kórházba. Nem hozta magával a gyógyszerét, és tudja, hogy most ő hibázott. - magyarázta Mingi, azaz Yunho párja.
- Hm... Még egy kérdés... - fordult felém a párom. Én történetesen Yeosang mellett ültem, és igyekeztem a vizes ruhával, az egész arcát törölgetni. - Miért ugrasz rögtön, amikor ő neki kell valami? - kérdezte San.
- Jó, elég volt! San menj haza! Nem érdekel mit mondasz, menj el! - dobtam le a vizes ruhát, az előttem lévő asztalra.
- Nyugi, Woo... Nincs baj. - tette a kezét Yeosang a combomra, ami elég lassan sikerült neki.
- De! Igenis baj van! Nyilván fogok ugrani rögtön, mert a barátom! - néztem vissza páromra.
- Jah... - válaszolt hitetlenül, majd kiment a bárból.
- Ne haragudjatok miatta! Múltkor is hisztizett. - sóhajtottam, és ismét Yeosang arcát kezdtem törölgetni.
- Jobban vagyok. Menj haza nyugodtan, már én is be tudok ülni a volán mögé. - fogott a kezemre Yeo.
- Nem. Hadd hisztizzen. Fogja fel a dolgokat. Attól, mert a párom, nem fogok egész nap vele lenni. - válaszoltam.
- Hah, emlékszem, hogy velem is ilyen voltál. - nevetett fel egy kicsit Yeosang.
- Ha Yunho lenne az egyik barátom, vele is ezt csinálnám. - biccentettem a fiúra.
- Te mindenkivel ezt csinálod. - tette kezét az arcomra Yeosang, miközben mosolyogva nézett le az asztalon lévő pohárra.
- Szomjas vagy? - kérdezte Mingi.
- Nem, csak... Olyan... Fekete. - mondta lassan, majd csukott szemekkel lejjebb csúszott a kanapén.
- Oh, bassza meg! Valaki hívjon mentőt! - kiáltottam fel aggódva, és Yeosang arcát kezdtem el pofozgatni.
- Yuyu, hová mész?! - hallottam meg Mingi hangját, aki egy pár pillanat után, felvette Yeosangot a hátára. Én a cuccaikat gyorsan felkaptam, és a magasabb fiú után siettem.
- Vigyél minket a kórházba, de igyekezz! - mondta Yunho a páromnak, aki a kocsija mellett állva telefonozott. Unottan nézett fel ránk, de ahogy meglátott engem, egyből megváltozott a tekintete, és segített Minginek betenni a barátomat a kocsiba.
—————❤️🩹
Bwoo_shipper
PannaSzab4
YOU ARE READING
☆ amare ad aras || woosan
FanfictionWooyoung és San mindig is legjobb barátok voltak, szinte már testvérek. Viszont a Wooyoung számára legjobb pillanatban, San bejelenti, hogy el kell mennie. Wooyoung és San találkoznak még? Biztosan. De vajon lehet még közös jövője ennek a párosnak...