☆ amare ad aras || woosan

56

₩

- San, mit csinálsz?! - siettem oda a páromhoz. A pincérek felfigyeltek, így jöttek is az asztalunkhoz, és közölték velünk, hogy el kell hagynunk az éttermet.

- Maradjatok, egyetek nyugodtan, kint megvárunk! - néztem a többiekre.

- Biztos? - kérdezte aggódva Seonghwa, viszont én halványan mosolyogva bólintottam egyet, és elkezdtem kitolni Sant az étterem területéről.

- Hogy gondoltad ezt, San?! Én értem hogy jót akartál, de közülük egyik sem tartozik a jó közé! - akadtam ki, ahogy kiértünk.

- Azt gondoltam, hogy majd kibékültök, de hármatok közül egyikőtök sem akar tenni ezért. - sóhajtott. - Viszont te menj vissza nyugodtan, én elmegyek sétálni. - mondta.

- Miért te vagy állandóan így felhúzva? Nekem kellene ezt csinálnom, mert te vagy féltékeny folyton, és most ez is! Ha annyira akartam volna anyámékkal beszélni, már rég megtettem volna magamtól! - szóltam utána, ahogy elindult.

- Ne veszekedjünk, oké? Te menj vissza, vagy haza, én meg elmegyek, és lenyugtatom magam, mielőtt még rosszabbra fordul ez a beszélgetés. - sóhajtott, és meg se várva válaszom indult el valamerre. Sóhajtva leültem a padkára, ugyanis eszemben sem volt visszamenni így a többiekhez.

- Youngie... - hallottam meg Yeosang gondterhelt hangját. - Minden oké? - kérdezte halkan, ahogy leült mellém és magához húzott. Vállára döntöttem fejemet, ő pedig az enyémet karolta át a felém eső karjával.

- Semmi sem oké, Yeo.. - motyogtam. - Miért nem kérdezett meg erről engem? - kérdeztem halkan.

- Meg akart lepni... Én már akkor nem tartottam jó ötletnek, mikor szólt nekem, hogy csatlakozzak hozzátok. Nem akartam szólni sem, mert féltem, hogy megint pipa lesz rám, és te szívod meg. - sóhajtott, s fejét az enyémre döntötte.

- Nem a te hibád, tudod jól, Sangie... Értem, hogy meg akart lepni, aranyos is volt tőle, de... Amióta ő elment Kínába, én nem beszéltem anyámékkal, és nem is szerettem volna. - meredtem az előttem sorakozó kocsikra.

- Tudom, Kicsi. Alszol nálam? - kérdezte. - Tartunk egy jó kis filmezős-nasis estét. - kuncogott.

- Benne vagyok! De előbb szólok Hongiéknak, mert a végén meghalok. - mosolyogtam, s felálltam. Megvártam amíg Yeo is feláll, s csak utána mentünk vissza a többiekhez, akik az előbbi nyomott hangulat miatt csendben eszegettek. - Skacok, Yeonál alszom ma. - szólaltam meg halkan.

- Miért? - kérdezte Seo, Hongjoong viszont vállon csapta, és halványan mosolyogva válaszolt.

- Jól van, menj csak. Nem ugrasz haza cuccért? - kérdezte.

- Nem hiszem, Yeo tud adni pizsamát. - válaszoltam.

- Szerintem mi is megyünk, fárasztó volt ez a nap munkával együtt.. - szólalt meg Yunho.

- Jól van, akkor menjünk mindannyian, kint meg majd búcsúzkodunk. - szólt közbe Mingi, majd miután mindenki felállt, s fizettünk is, kimentünk. Mindannyiunk elköszönt egymástól, és három különböző irányba, de elindultunk hazafelé. Nem érdekelt San autója, legfeljebb majd visszamegy érte. Beszélni sem terveztem vele ma, azt viszont nagyon remélem, hogy nem fog Yeonál az éjszaka közepén dörömbölni az ajtón.

—————
whos back? me 🤡
sajnálom ezt a nagy kihagyást, mostmár igyekszem tényleg tényleg ténylegesen visszatérni, de nagyon sok minden jött most közbe, és vissza kellett állnom az itteni életre, miután megszoktam a kint létet 🤝

nagyon remélem, hogy vannak még itt páran, és egyébként is, aki követ engem és ezt a könyvet is, tudja hogy miért nem tudtam írni az utóbbi hetekben..

Bwoo_shipper
jjk_softer