EGYÜTT BUKUNK EL - Daniel Ricciardo fanfiction

6.

Becsekkoltunk, leadtuk a poggyászunkat, aztán már hamarosan sor is kerülhetett a repülőre való szállásra. A gépünk nem sokkal később a levegőbe emelkedett, és már úton is voltunk Belgium felé.

- Mennyi idő is pontosan az út? – fordultam felé, miután helyet foglaltunk a helyünkön egymás mellett.

- Kb. egy óra. Nem túl hosszú. – válaszolt, de nem is figyelt rám, a telefonján olvasott valamit koncentráltan.

- Oké. Azalatt akkor még vannak dolgok, amiket meg kell beszélnünk. – jelentettem ki. Ez a mondat betalált, ugyanis azonnal felkapta a fejét.

- Például? – zárolta le a telefonját és ejtette az ölébe.

- Holnap a sajtótájékoztatón fogsz beszélni rólunk? – kérdeztem.

- Ha kérdeznek. – bólintott.

- És mit fogsz mondani?

- Attól függ mit kérdeznek. – felelte.

- Akkor játsszuk el! – mondtam. A kezemet ökölbe szorítottam és úgy tartottam a szám elé, mintha egy mikrofon lenne. – Nos, Daniel, az elmúlt hetekben többször lencsevégre kapták Önt egy feltűnően csinos hölgy társaságában. – torzítottam el a hangomat úgy, mintha egy újságíró lennék. Ettől és a mondandómtól Daniel felnevetett. – Mondja, ő a barátnője? – kérdeztem és felé tartottam a képzeletbeli mikrofonomat.

- Először is, tegeződni szoktak. – tért ki a válasz elől nevetve.

- Nem ez a lényeg. A kérdésre válaszolj! – forgattam meg a szemem mosolyogva.

- Igen, ő a barátnőm. – felelt az eredeti kérdésre, miközben mélyen a szemembe nézett.

- És hogyan ismerkedtetek meg? – vettem vissza egy kérdés erejéig a mikrofonomat, majd újra felé tartottam.

- Ööö – habozott egy pillanatra, amely miatt teljesen kiesett a szerepéből.

- Na pontosan ilyen részleteket kell megbeszélnünk. Csak nem tudom, hogy mennyire részletesen szoktak ilyenkor kérdezni tőletek, végtére is ez a versenyetekről szól, és nem a magánéletetekről. – mutattam rá.

- Arra rákérdezhetnek simán, hogy hogyan ismerkedtünk meg. De tovább nem szokták firtatni, a lényeg az, hogy civil vagy-e vagy sem. Érdekes lehetsz-e számukra. – magyarázta.

- És én valószínűleg nem leszek túl érdekes. – összegeztem a ki nem mondott gondolatait.

- Mivel civil vagy, egyelőre nem. De nem zárnám ki, hogy pár hét múlva többet foglalkoznának veled. A rajongók körében már így is elég népszerű vagy. – jegyezte meg, mire elég furán néztem rá.

- Népszerű?

- Nem láttad, hogy már most rajongói oldalaid vannak? Pedig még meg sem jelöltelek egyik képen sem. – vette kézbe újra a telefonját, és néhány másodperc nyomkodás után felém tartotta. A képernyőn egy rajongói oldal volt megnyitva, ahol a képeim és Daniel képei voltak összekollázsolva. Aranyos volt. Ijesztő, de aranyos.

- Szóval mit mondasz holnap? – kérdeztem, miután kigyönyörködtem magam a fotóban.

- Találjunk ki valamit. – tette el a telefonját. – Nyilván az igazat nem mondhatjuk, hogy a magyar nagydíj után találkoztunk, mert azóta azért nem telt el annyi idő.

- És van valami más ötleted? Mert más futam után nem igen találkozhattunk.

- Legyen az, hogy a téli szünetben Magyarországon is jártam, és betértem a bárotokba, ahol te dolgozol. Akkor nagyon megtetszettél nekem, kiderítettem a neved, megkerestelek Instagramon, elkezdtünk beszélgetni. Azóta minden nap beszélünk, de most találkoztunk azóta először, és most teljesedett ki a szerelmünk. – vázolta fel az ötletét, amely nagyon jól hangzott így első hallásra.