EGYÜTT BUKUNK EL - Daniel Ricciardo fanfiction

56.

Hullafáradtan zuhantunk az ágyba Daniellel, amikor végre visszaértünk a hotelbe. A kelleténél hosszabbra nyúlt a nap mindkettőnk számára, így hatalmas örömmel fogadtam az alvás ötletét.

Fejemet belefúrtam az ágyneműbe, de így is megéreztem a lyukat az arcomon, amit valaki tekintete égetett belém. Megfordítottam a fejemet, hogy szembenézhessek Daniellel.

- Csillog a szemed! – állapítottam meg egy idő után összeráncolt szemöldökkel.

- Mindig csillog, ha rád nézek. – bókolt azonnal, de csak a fejem ráztam. Eleget bámultam már azt a gyönyörű barna szempárt ahhoz, hogy tudjam, milyen szintjei léteznek a csillogásának, és ez határozottan nem ez volt.

- Azt mondom, hogy irány fürdeni, azután nézzük meg azt a filmet. – hagytam végül figyelmen kívül minden kételyemet, és felnyomtam magamat az ágyon.

Valamiért még mindig nem akartam elhinni, hogy tényleg csak ennyi lenne. Lehetetlen, hogy valaki egy ekkora baleset után ilyen hamar felépüljön és vissza tudjon állni a normális kerékvágásba. De ahogy Danielt néztem a törülközőmmel és a pizsamámmal a kezemben, aki éppen akkor nyúlt a távirányító után, hogy kiválasszon valami filmet, elhittem, hogy van, aki egyszerűen csak ennyire erős, hogy bármin túlküzdje magát.

Találtunk valamit Netflixen, de őszintén szólva semmire nem emlékszem belőle. Az indítás után Daniel magához húzott és engem ölelve bámulta a képernyőt, én pedig ebben a biztonságos környezetben, amit a karjai nyújtottak, seperc alatt elaludtam.

A másnap reggelemet az ausztrál öltözőjében kezdtem, azonban a valódi tulajdonos nem volt velem. Helyette egy másik pasival tartózkodtam ott, akinek az arca nem is látszódott hatalmas kamerája mögött.

- Biztos, hogy jó ötlet ez így? – hajoltam el, hátha mégis kapok egy bíztató pillantást tőle.

- Hidd el, imádni fogják. – biztosított róla David, de azért én mégis kételkedtem.

- De muszáj szerepelnem a kamera előtt hozzá már most? Azonnal fel fognak engem ismerni. – húztam el a számat, és egyszerre csak a negatív oldalát láttam a Daniellel való kamu kapcsolatomnak. Hiába lesz jó a tartalom, amelyet készítünk, mindenkit az fog lefoglalni, hogy a barátom miatt kaptam meg ezt az ajánlatot és nem magam miatt.

- A negatív reklám is reklám. – összegezte David, mire összeráncoltam a szemöldökömet.

- Nem vagy valami jó a lelkesítésben, ugye? – kérdeztem tőle végül.

- Nem bizony! – bólintott a kamera mögött, aztán megkért arra, hogy szedjem össze magamat. Vettem egy mély levegőt, felöltöttem az arcomra ezer wattos mosolyomat, és egyenesen a lencsébe bámultam.

- Sziasztok! Itt vagyunk Daniel Ricciardo öltözőjében, és most meg fogunk mutatni minden titkot, amelyet ez a helyiség rejt.

Reggel a McLaren pilótáival kezdtem a napot, amikor is egy közös reggeli keretein belül kiszedtem belőlük pár információt, amelyet a videóban érdekességnek elmondhatok. Daniel szívesen segített és velem együtt agyalt, Lando azonban elég fancsali fejet vágott.

- Mostantól mindig ez lesz? – kérdezte kétségbeesetten. – Nem tudunk anélkül beszélni, hogy ne valami szaftos új anyagot keresnél?

A hangsúlya nem volt bunkó, így egyáltalán nem kellett volna a szívemre vennem a véleményét, de mégis arra ösztönzött, hogyha állandó jelleggel maradok ebben a szerepben, akkor ne próbáljam eladni őket vagy az életüket. Az izgalom miatt talán kicsit túllőttem a célon, de már nem volt idő módosítani.