EGYÜTT BUKUNK EL - Daniel Ricciardo fanfiction

61.

Roli szerdán eljött értem a munkahelyünkre, és kivitt engem a reptérre. Végülis nagyon szerencsésen jött ki a lépés így, hogy aznapra Viktor volt beosztva, mert a legjobb barátom szabadon mozoghatott. Kereken nyolc órakor visszaraktam a tálcámat és a munkaruhának beállított kötényemet a pultba, majd mindenkitől elköszöntem egy öleléssel, és otthagytam a bárt. Eléggé korlátozott az idő, amit itt töltök, tekintve, hogy két kezemen meg tudom számolni azokat a munkanapokat, amelyeken még ennek a helynek az alkalmazottja vagyok, ezért igyekeztem minden percet kihasználni a többiekkel.

Ijesztő érzés volt belegondolni, hogy ennyire közel van a vége, hiszen mégiscsak éveket töltöttem el kávék és koktélok felszolgálásával, miközben akarva-akaratlanul is hozzánőttem a bárhoz, valamint az itt dolgozó emberekhez. A sors furcsa fintora, hogy akkor hagyom itt őket, amikor végre igazán kialakult a mi kis baráti társaságunk, főleg azután, hogy Martinnal sem volt már kínos egy légtérben tartózkodnom, hála Lénának. Igazán megedzette ezt a férfit, ami a javára vált, már ami a modorát és stílusát illeti.

De közben már az izgatottság is ott bizsergett a bőröm alatt, amelyet a McLaren gondolata váltott ki belőlem. Még fogalmam sem volt, hogy ezen a hétvégén lesz-e bármilyen feladatom, vagy az én szerepem a szerződések aláírása után indul be, mindenesetre követtem Daniel utasítását, aki meghagyta az időpontot, amikorra ki kell érnem a reptérre. Ismételten a magángépét adta kölcsön a számomra. Az indoklása pontosan úgy szólt, hogy valahogy vissza kell juttatni a repülőt hozzá, de szerintem más turpisság is volt ebben a döntésben. Ezt már nem firtattam jobban nála tekintve, hogy egyáltalán nem volt okom panaszkodni. Kiélveztem hát a párom egzisztenciális helyzete adta kényelmet.

Nagyon nehéz volt Rolitól elköszönni, holott tudtam, hogy ez még nem a végleges, hosszútávú búcsú. Igyekeztem vele minél több időt tölteni ebben a pár napban, amit itthon töltöttem és ezzel is kompenzálni neki a döntésemért. A bűntudat elég sűrűn szorongatta a nyakamat, amikor ránéztem Rolira, akármennyire is bizonygatott, hogy ő egyáltalán nem haragszik és örül a végkimenetelnek. Szkeptikusan álltam hozzá egészen addig, ameddig egyik este együtt nem vacsoráztam Rolival és Viktorral. A spagettitésztámat csavargatva bámultam a kettősüket az asztal túloldaláról, azt, ahogy egyszerre ugratják és szerelmesen pislognak egymásra, és közben elégedetten mosolyogtam, hogy mégsem fogom a legjobb barátomat egyedül hagyni. Mert miközben én tettem a hullámvasút utamat a boldogságig, addig szerencsére ő is megtalálta a sajátját. Ezt pedig nagyon jó volt látni.

Rolin kívül sikerült egyszer összefutnunk az egyetemi barátnőimmel is, és egy jó hangulatú kávézás közben felfrissítettük egymás tudását a saját életünkről, valamint amikor megtudták, hogy mi is lesz az új feladatköröm, elindult a nosztalgiavonat, amely megállíthatatlanul zakatolt. Pár hónappal ezelőtt biztos sértette volna a lelkemet ez a témakör, de most csak nevetve néztem az éppen aktuálisan beszélő lányra és az én lelki szemeim előtt is megjelentek azok a bizonyos régi idők. A szép jelzőt azért még nem tudom rá használni, de már elraktároztam magamban a rosszat is azzal a címkével, hogy muszáj volt megtörténniük ahhoz, hogy most itt lehessek. Márpedig nagyon elégedett vagyok azzal, ahol jelenleg vagyok.

Ezzel tehát körbeértem és ahelyett, hogy hagytam volna, hogy a mélybe lökjön engem Daniel hiánya ebben a pár napban, igyekeztem mindenkivel időt tölteni, aki számít nekem ebben az országban. És ebbe csak ők tartoznak bele. Akkor is, ha Daniel majdnem minden egyes nap nyaggat, hogy beszélnem kéne a szüleimmel. Egyelőre azonban elhessegettem ezt a gondolatot és nem is tervezek utánanyúlni. Ha nem tudtak mellettem lenni, amikor mélyen voltam, akkor nincs rájuk szükségem akkor sem, amikor éppen magasan vagyok.

A közel hat óra repülést most is kihasználtam egy minimális szunyókálásra, a fentmaradó időben pedig egy jegyzetfüzetbe firkáltam az ötleteimet videókat illetően, hogy könnyebben elő tudjam majd hívni, ha arra van szükségem.