EGYÜTT BUKUNK EL - Daniel Ricciardo fanfiction

44.

Az egyetemen egy kicsit mindannyian a pasifaló életünket próbáltuk élni, következmények nélkül. Nekem igazán jól sikerült, mert szinte az első lehetőség mellett tartósan letáboroztam, de a lányok kihasználtak minden alkalmat. Voltak sikeresebb találkozások, amik utána nagy szakításokat tartogattak magukban, ilyenkor pedig szükség volt a legjobb barátnők támogatására. Erre találtuk ki a „girl code" elnevezésű szabályt, amely két szó célba érkezése után mindenkinek azonnal meg kell jelennie a kijelölt helyen és lelki támaszt kell nyújtania.

Az üzenetet Sári küldte be a csajos csoportunkba, mert én még mindig önkéntesen visszavonultam a középkorba bármilyen telekommunikációs eszköz nélkül. Miután a kék karikát felváltották a profilképek, 20 perc sem telt el, hogy mindenki megérkezzen. Ami hatalmas meglepetés volt a számomra tekintve, hogy még mindig hétköznap volt, mi pedig már felnőtt emberek saját élettel. Valljuk be, ennek a kódnak még mindig van ereje.

- Oké! – pakolta le hatalmasnak tűnő vászontáskáját Gréti a pultra. – Első kérdésem, Gergő meddig lesz még itt? – mutatott a sarokban ülő férfira, aki éppen a kislányát ringatta. Imádnivaló képet festettek így együtt, de Grétinek igaza volt, mennie kellett. A „girl code" egyik alappillére volt, hogy csak mi öten lehettünk jelen, férfiak meg főleg ki voltak zárva. Az meg a másik, hogy Gergő kísértetiesen hasonlított Danielre fekete göndör hajával és hasonló stílusra nyírt arcszőrzetével, így nem volt kérdés, hogy mennie kell.

- Mindig öröm, ha átjössz. – emelte tekintetét Gergő a hullámos hajú leányzóra, aki erre csak egy szívet mutatott a két kezével. – Egyébként ne aggódj, máris elviszem Larát egy sétára, illetve anyámékhoz, estig haza sem toljuk a képünket.

- Öltöztesd fel rendesen, meg ne fázzon. Tudod, a kiskabát ott van a szekrényében, a zokni pedig a fiókban. – jött elő az aggodalmas anyuka azonnal Sáriból, és hatalmas figyelemmel nézte végig, ahogy a férje a babaszoba felé indul kislányával.

- Bébi, nyugi, megoldom! – lépett vissza egy csók erejéig, mire Réka elég látványosan megköszörülte a torkát. A gerlepár kíváncsian figyelt fel rá.

- Emlékeztesselek titeket, hogy miről szól a „girl code" vagy anélkül is megértitek? – magyarázta.

- Te jó ég, már el is felejtettem, hogy mennyire komolyan veszitek ezt a hülyeséget. – motyogta Gergő, de azért a puszit nem hagyta csak úgy elveszni, Sári arcán landolt.

- Valld be, hogy imádod! – hajtotta a fejét Panni a szék támlájára, és úgy nézett a férfira.

- Sárit imádom. Csakis ezért nem hajítottalak még ki titeket innen. – kacsintott rá Gergő.

- Minket is imádsz, nem tudod leplezni. – cukkolta őt Panni tovább, mire az apuka egy elég sokatmondó kézmozdulattal válaszolt, amit valószínűleg a kislányának nem igazán fog tanítgatni. Pedig nem túl bonyolult, csak egy középső ujj szükséges hozzá.

Gergő 5 percen belül elhúzott Larával együtt, így öten maradtunk a lakásban.

- Hát akkor kezdjük! – reagált az ajtó csapódásának hangjára Gréti, és végre leleplezte a táskájában megbújó termékeket. – Hoztam a brownie-, illetve muffin-port, csakhogy figyelemelterelő programként tudjunk sütni, aztán pedig sírva magunkba tömni.

- Ez tetszik! – tápászkodtam fel, és besoroltam a konyhapult mögé. – Főnökasszony, mit kell tennem?

Leosztottuk szépen a szerepeket, így még én és Réka a brownie hozzávalóit kevertük össze, addig Gréti és Panni a muffinoknak láttak neki. A házigazda Sári forró csokit készített eközben, csakhogy garantált legyen a cukorbetegség.