EGYÜTT BUKUNK EL - Daniel Ricciardo fanfiction

30.

Egészen kellemes éjszakám volt addig, ameddig valaki úgy nem döntött, hogy rám nem ugrik, ezzel felkeltve engem. És én még azt hittem, hogy az a legrosszabb, amikor telefoncsörgésre ébredek.

- Szállj már le rólam! – nyöszörögtem, mert meg sem bírtam mozdulni miatta.

- Csak ha már felkeltél. – válaszolta Daniel.

- Ébren vagyok, csak menj már arrébb. – kértem továbbra is, mire végre lekerült rólam az a hatalmas súly, így a hátamra tudtam fordulni. – Nem úgy volt, hogy ma sokáig alszunk?

- 9 óra van, mit akarsz. – jelentette ki, mire csak egy csúnya pillantással ajándékoztam meg. – Egy órád van összeszedni magad, mert reggelizni megyünk anyámékkal és Scottyékkal. – tette hozzá csak úgy mellékesen. Egy morgás volt erre is a válaszom, aztán összeszedtem magam és kikeltem az ágyból. – Nincsen ma valami jó kedved.

- Ezt kapod most, sajnálom. – rántottam meg a vállamat, aztán a bőröndömhöz mentem, és kiszedtem belőle egy mára tökéletes szettet.

- Várj! – szólt újra Daniel. – Mit szeretnél felvenni? – kérdezte, mire felé mutattam egy egyszerű szürke farmert és egy zöld pólót. Unalmas, de egy reggelihez pont megfelelő. – Hoztam neked valamit. – tápászkodott fel az ágyból és a saját táskájához lépett. Kivett belőle valamit, aztán odasétált hozzám, és kicserélte a kezemben lévő zöld pólót.

- Ez mi? – kérdeztem, bár teljesen feleslegesen. Magam elé tartottam inkább, hogy megnézhessem. Amint megláttam a mintát, elkerekedett a szemem. – Kijött az új kollekció? – kérdeztem tőle a környakú pulóvert végigszemlélve.

- Nem. Majd jövő héten fog. Ez az egyik prototípus, amit kaptam. – felelte. – Tetszik?

- Nagyon. – válaszoltam. Egy türkízkék darabot tartottam a kezemben, amin egy lovat megülő cowboy Daniel szerepelt, ezt fogta közre a Ric Rodeo, valamint a Come say Howdy felirat. – Van még más is?

- Van, de azt majd máskor megmutatom. Most menj és készülődj össze, mert el fogunk késni. – koppintott az orromra, aztán visszafeküdt az ágyra. Természetesen ő már az álmosság egy kis sugarát sem mutatta, felöltözve indulásra készen várakozott. Nem is akartam tudni, hogy mióta van ébren.

Elvonultam a fürdőszobába a ruháimmal, illetve a neszesszeremmel együtt, elhúztam magam után az ajtót, és gyorsan összeszedtem magamat. Ez jelentett egy átöltözést, egy gyors sminket, illetve egy fésülködést, valamint amikor konstatáltam, hogy illendő lett volna hajat mosnom, inkább felfogtam a tetejéből egy kis részt copfba, és amolyan félig lent-félig fent stílusban megcsináltam. Miután elégedett voltam a végeredménnyel, és sehol nem volt puklis, összeszedtem a szétdobált cuccaimat, és kimentem a fürdőből.

- Mehetünk! – jelentettem be, mire Daniel felnézett a telefonjából. Amint meglátta az öltözékemet, azonnal elmosolyodott.

- Nagyon jól áll ez a szín! – dicsért meg, mire szerényen megköszöntem.

Magunkhoz vettünk mindent, amire szükség lehet a mai nap folyamán, aztán Daniel bezárta az ajtónkat, és levonultunk a földszintre. Ott leadtuk a kulcsunkat, és kiléptünk a hotelból. Az épület előtt sorakozó taxik közül kiválasztottunk egyet, amibe beszálltunk. A velem utazó pilóta bemondta a címet, ahova szándékozunk menni, aztán már szeltük is Szingapúr utcáit.

10 után egy kicsivel parkolt le velünk a jármű. A viteldíj rendezése után megköszöntük az utat és búcsút intettünk a taxisofőrünknek. A hely, ahova mennünk kellett, egy olyan utcában volt, ahova kocsival nem lehet behajtani, így egy kicsit sétálnunk kellett, míg elértünk a végleges úticélhoz.