EGYÜTT BUKUNK EL - Daniel Ricciardo fanfiction

58.

Ha az ember jó helyezést ér el, akkor baromi sokáig fog a pályán tartózkodni. A veszteseknél megértik a rosszkedvet, nem is zaklatják őket annyira, ők másnap szívnak a sok hibajavítással. A győztesek mindenkit érdekelnek. A csapattagokat, mert ez egy közös siker, ünnepeljenek. Ilyenkor végeláthatatlan mennyiségű csapatfotó készül, közös kép a pilótával, a mérnökökkel, a trófeával, a kocsival, a csapatfőnökkel, még a sarokban elhagyott villáskulccsal is. Ezután átadják őket a médiának, ahol percről percre kikérdezik a futamot. Majd jönnek a barátok és családtagok vagy az éppen a paddockban ténfergő emberek, akik szeretnék, ha tudnák, hogy mennyire örülnek nekik. 

Őszintén örültem Daniel sikerének és jó volt látni, hogy megkapja azt a kitüntetett elismerést, amelyet megérdemel. Így csak vártam és vártam, hogy eljöjjön az idő, amikor kocsiba pattanunk és visszamegyünk a hotelbe.

- Lezuhanyzom és mehetünk is! – lépett oda hozzám és nyomott puszit a homlokomra. – Te addig visszamennél az öltözőmbe összeszedni a cuccaimat?

- Persze! – bólintottam összeráncolt szemöldökkel. – De miért nem a hotelben zuhanyzol? Nem kényelmesebb ott?

- Nagyon leizzadtam, egy perccel tovább sem bírom így magamat elviselni. – fintorgott.

- Hát jó! – vontam meg a vállamat. – Akkor hol találkozunk?

- Majd megyek az öltözőhöz, addig ne menj sehova! – hagyta meg, majd ellépett mellettem és másodpercekkel később el is tűnt.

Megkerestem a kijelölt helyiséget, benyitottam. Egyből kiszúrtam a sarokba dobott táskát, amibe a szekrényen lévő ruhadarabokat kezdtem belepakolni. Amikor már a polc üres volt, a kanapéval folytattam, és a teljes legvégére maradt az asztal. Amire rápillantva azonnal rájöttem, hogy miért itt kell neki zuhanyoznia és nekem miért kell összepakolni a cuccait.

Merthogy az asztalon egy levél volt rajta a nevemmel, az előtte lévő széken pedig egy gyönyörű szép méregzöld színű, csillogós ruha várakozott. Nagyon nevettem azon, hogy ezt hogy nem szúrtam ki sokkal hamarabb, majd eldöntöttem, hogy utánajárok ennek a merényletnek.

Először a levélhez nyúltam. Gondosan kihajtogattam a papírt, amin szembetaláltam magam Daniel kézírásával.

Drága Petrám!

Életem legszebb napja volt az, amikor megjelentél  a hotel szobámban. Azóta várom a pillanatot, hogy elvihesselek téged egy randira, most már, mint hivatalos barátnőmet. Erre készültem egész hétvégén és itt ülve a futam előtt remélem, hogy méltó megkoronázása lesz a napnak. Bármilyen eredményt is érek ma el, az csakis azért lesz, mert te ma itt voltál nekem és adtad az erőt.

Szóval öltözz ki légy szíves! Teljes szakmai hozzáértésemmel választottam neked ezt a ruhát, remélem tetszeni fog!

Készítsd fel magadat életed legjobb randijára!

Csókollak: a te Danieled

Vigyorogtam, mint a vadalma, amíg ezeket a sorokat faltam a szemeimmel. Hirtelen minden fáradság kirepült belőlem, már nem érdekelt, hogy holnap egész nap utazni fogunk.

Leraktam a levelet az asztalra, és felvettem a kezembe is a ruhát, hogy jobban szemügyre vehessem. Nagyon szerettem ezt a színt magamon, mert azt éreztem, hogy igazán jól passzol a sötét színű hajamhoz és alapvetően kreol bőrömhöz.

Bár nagyon zavart, hogy egy randi előtt nem adott nekem lehetőséget, hogy normálisan elkészüljek, például hajat mossak, hogy ne ez a zsíros, összeállt valami párosuljon ehhez a csoda ruhakölteményhez, mégis igyekeztem elengedni, és az aktuális helyzetből kihozni a legtöbbet.