EGYÜTT BUKUNK EL - Daniel Ricciardo fanfiction

50.

Az első hírek óta eltelt pár nap, így már teljesebb képet kaphattunk a történtekről.

Valóban egy rosszul időzített defektről volt szó, ami kivette az irányítást Yuki Tsunoda kezéből, és Daniel autójába kormányozta a sajátját. Ő sokkal több ideig csúszott a bukótérben, így volt ideje kissé lelassulni, mielőtt a gumifalba csapódott. Ennek köszönhetően ép bőrrel megúszta a nagyobb sérüléseket.

Ez már nem volt elmondható az ausztrál pilótáról. Hatalmas erővel találta el a betonfalat, ami sehogy sem volt ideális számára. A nagy ütés agyrázkódást idézett elő nála, ennek következtében vesztette el az eszméletét. Félő volt, hogy nagyobb mértékben sérült a feje, a hosszú ideig tartó eszméletvesztés miatt több vizsgálatra, illetve egy műtétre is szükség volt, hogy kiküszöböljék a hosszabb távú károsodásokat. Ezekkel együtt megállapítható volt, hogy olyan probléma nem áll fent, amely a későbbiekben veszélyeztetné a versenyzését, teljesen fel fog épülni. Ez mindenképp megnyugtató volt.

Az kevésbé, hogy jelenleg azonban sok pihenésre volt szüksége, így az utolsó pillanatig várnak arra, hogy Braziliában képes lesz-e vezetni a McLaren-t.

Nem teljesen bírtam kiheverni én sem a balesetet. A falak lehullottak körülöttem, helyükön egy óriási vízárok keletkezett, ami megakadályozta, hogy képes legyek újraépíteni őket.

Többször megnyitottam az üzenetküldő alkalmazásban Daniel ablakát, el is kezdtem többször egy-egy gondolatot, de végül sosem jutottam a végére és nyomtam rá az elküldés gombjára.

Mindennél jobban szerettem volna írni neki, tudni, hogy hogy van és jelezni neki, hogy a történtek ellenére is számíthat rám. De a végén mindig beijedtem. Nem éreztem helyesnek, hogy egy ilyen balesetnek kell történnie ahhoz, hogy meghallgassam. A helyzetünk ezzel az eseménnyel nem változott, Kelsey és az ő nagy szája nem szívódott fel hirtelen, még mindig túl sok minden állt közénk.

Rábeszéltem magamat, hogy nincs szüksége rám, és emiatt nem is próbálkoztam. Nem írtam neki semmit. Akkor is, ha egy kicsit minden nappal belehaltam.

Azt viszont nem tudtam kibírni, hogy ne érdeklődjek felőle. Roli ismét felvette a kapcsolatot Scotty-val, aki napi szinten közvetített nekünk az ausztrál pilóta egészségi állapotáról.

Miután magához tért, nagyon rosszul volt. A beszéde kásás volt, nehezen értett meg másokat, felülni is nehezen ment neki, ezenfelül egész nap hányt és erős fejfájásra panaszkodott. Az orvosok szerint ez teljesen normális volt, hiszen egy súlyos agyrázkódás esetén szinte elvárhatóak voltak a tünetek, még ha ijesztőnek is hangzottak. Nem engedték ki a kórházból, így biztos kezekben volt, ez pedig tovább fokozta a nyugalmamat.

A hírek szerint napról napra jobban lett, de még messze volt a vége. Szerencsére egy hét szünet következett az egész mezőnynek, már ami a következő futamot illeti, ezért volt ideje a regenerálódásra.

A balesete ellenére sem csendesedtek el a negatív hangok. Undorítónak tartottam és borzasztóan mérges voltam a világra, hogy egy ilyen volumenű csattanás után sem lehet egy pillanatra sem elfelejteni a múltban történteket. Sokan még mindig azt találgatták, hogy vajon miért hívta be őt az FIA a verseny előtt. A rosszindulatú szurkolók azt tippelték, hogy a vezérigazgató kitartó próbálkozása Zak-nél célt ért, talán tényleg meneszthetik az ausztrál pilótát.

Mielőtt azonban elkezdtem volna emiatt aggódni, maga a CEO adta meg a választ a kérdésre.

Volt egy elég érdekes telefonhívásom Zak-től a hét elején, aki szerette volna nyomatékosítani, hogy a történtek ellenére is számít rám és nagyon reméli, hogy nem ezért fogom visszamondani az állásajánlatot, amit tőle kaptam. Még azzal is viccelődött, hogy enged a negatív hangoknak és ha úgy van, kiteszi Danielt a csapattól, de rögtön utána megnyugtatott, hogy ezt teljes mértékben viccnek szánta, és nem áll szándékában megválni Mr. Mosolytól. Ezzel szemben én csak annyit mondhattam neki, hogy nem vetettem el a lehetőséget, de még egy kis időre van szükségem, mert jelen helyzetben nem igazán tudom tisztán átgondolni a felvetését. Természetesen megértette.