EGYÜTT BUKUNK EL - Daniel Ricciardo fanfiction

37.

A hazaérkezésünk után elég gyorsan előkerült egy újabb üveg bor, ezúttal végre már az, amiről annyira sokat hallottam.

- El sem hiszem, hogy végre megkóstolhatom. – csillant fel a szemem, amint leült mellém a kanapéra.

- Érezd magad megtisztelve! – nyitotta ki az üveget egy hatalmas pukkanással, majd egy-egy pohárba kitöltött egy kis mennyiséget. – Főleg, hogy ez az utolsó üvegem jelenleg a házban.

- Akkor meg kell becsülni minden cseppjét. – csipkelődtem. Egy szemforgatás kíséretében átnyújtotta a saját adagomat, aztán koccintottunk, és belekortyoltam.

Rendkívül gyümölcsös volt, ami nekem nagyon tetszett, mert ha alkoholt iszom, akkor inkább azt az ízvilágot keresem. Nem tudtam pontosan kivenni, hogy mit érzek, de hogy nem szőlőt, az biztos. Márpedig éppen egy bort ittam.

Kíváncsi szempár várakozott velem szemben, követte minden arckifejezésemet, amellyel a véleményemet árulhatom el neki. Egy ideig türelmes volt, amikor aztán viszonylag sok idő eltelt és én még mindig nem szólaltam meg, szavakkal is megerősítette érdeklődését.

- Na, hogy ízlik? – kérdezte Daniel.

- Nagyon jó! – bólintottam mosolyogva, mire mintha egy kicsit megkönnyebbült volna. – Mostmár értem, hogy miért magasztalod fel minden egyes alkalommal.

- Ez az én gyermekem. – simogatta meg a borospoharát, mintha tényleg egy csecsemő volna.

- Akkor áruld el nekem, hogy mi található benne? – emeltem újra a számhoz a borospoharat.

- Az ízjegyek között fellelhető a gránátalma, a málna, a szeder és a meggy tökéletes fúziója. – adta elő a szövegét igazi marketingesként

- Nagyon finom! – erősítettem meg újra. – Mintha nem is bort innék. Hova tűnt belőle a szőlő?

- Ez a legzseniálisabb része. – értett egyet, és ő is elfogyasztotta a sajátját.

Töltött még egy körrel, aztán a távirányítóért nyúlt és megkereste rajta a YouTube-ot. Ezen keresztül indította el a McLaren legújabb videóját, amelyben, mint tudjuk, én is szerepet kaptam.

A videó körülbelül negyed órát vett el az életünkből. Na jó, ez egy igazán tragikus megfogalmazása valami egészen jónak, merthogy összességében nagyon jól szórakoztam rajta, és még a saját hangom sem zavart annyira. Teljesen lekötötte a figyelmemet a fiúk show-ja, amit élőben is szórakoztató volt végignézni, és most sem okozott csalódást.

A leírásban ott szerepelt a közreműködők között a nevem. Tehát ezért akarnak engem annyian bekövetni hirtelen. Az a lista egyébként borzasztóan magas számokat produkált az Instagram profilomon belül. Ezt meg is említettem Danielnek.

- Miért nem állítod nyilvánosra a profilodat? – kérdezte tőlem. Azt hittem, hogy ezt már egyszer megbeszéltük.

- Mert azon az oldalon a saját életem, a saját képeim vannak, amely nem összefésülhető a kamuvalósággal, amit generálunk. Ha szakítunk, akkor a nyakamon marad egy rakás követő, akik semmit nem tudnak rólam, mégis meg fognak bélyegezni, mert azt hiszik, hogy ismernek. – magyaráztam.

- Akkor miért nem csinálsz egy nyilvános profilt? Akkor külön tudnád választani ezt a két dolgot. – győzködött, bár őszintén nem tudtam, hogy ez neki miért olyan fontos.

- Teljesen felesleges. Egy hónap múlva szakítunk, és akkor már nem leszek én senki, akit kövessenek az emberek. – legyintettem.

- Nem értek egyet. Simán kihasználhatnád addig ezt az egy hónapot. Összegyűjtesz egy közönséget, akiknek tartalmat gyárthatsz, nagyon sokan csinálják ezt. Pénzt is tudsz ezzel keresni, és akkor már volt értelme annak, hogy itt játszadozol velem. – folytatta, és itt kezdtem megérteni, hogy miért mondja nekem mindezt.