EGYÜTT BUKUNK EL - Daniel Ricciardo fanfiction

9.

A hotel előtt várt ránk a szokásos fekete autó a sofőrünkkel, azzal jutottunk el Spa-ba. A létesítményből, ami előtt megálltunk, kiszűrődött a zene, így egyértelmű volt a tudatlanok számára is, hogy itt aztán igazán nagy partira lehet számítani. Daniel összekulcsolta az ujjainkat, majd együtt beléptünk az épületbe. Átvágtunk az előteren, ahol a ruhatár működött, de meleg nyárvégi éjszaka révén nekünk nem kellett most igénybe venni, és beléptünk egy terembe, ahol már javában folyt a buli.

A hely szinte fullon volt, úgy tűnt, mintha mindenki, aki legalább a város környékén járt, betért volna ide. Ahogy átvágtunk a tömegen, csakhogy odajussunk a pulthoz, szorosabban szorítottam Daniel kezét, mert komolyan féltem, hogy el fogom hagyni.

- Mit kérsz inni? – hajolt hozzám, hogy a nagy zajban halljam, hogy mit mondd.

- Jó lesz az, amit te. – válaszoltam.

Daniel közelebb nyomult a pulthoz, hogy leadja a rendelésünket, aztán két Colával a kezében fordult vissza. Az egyiket odanyújtotta felém, amit mosolyogva átvettem. Épphogy beleittam az üdítőmben, amikor megragadta a kezemet és elkezdett húzni a tömegben. Pár pillanatnyi lökdösődés után egy nagyobb társasághoz vezetett oda. George-ot és Lando-t egyből felismertem, kis idő után rájöttem, hogy a szépszemű fiú neve Charles, aki azt hiszem ferraris, és biztos voltam benne, hogy a barna farmerdzsekit viselő srác Pierre volt. Egy személy maradt hát így, akivel még nem találkoztam a hétvége folyamán személyesen.

- Szia! Alex vagyok, Alex Albon. – mutatkozott be a magas, barna bőrű és barna hajú fiú. Mosolyogva kezet ráztam vele.

- Nagyon csinos vagy! – fordult felém George kedvesen. Zavartan megköszöntem.

- Hé, George, hol a te barátnőd? – vágott vissza Daniel.

- Lilyvel elmentek valami innivalóért. – felelte helyette Alex.

A fiúk elkezdtek beszélgetni, bár fogalmam sem volt, hogy erre hogyan képesek ekkora hangzavarban. Mindenesetre értették egymást, én pedig inkább a Colámra koncentráltam, és a körülöttünk lévő embereket fürkésztem.

- Na mi van emberek, csak beszélgetni fogtok egész este? – hallottam meg hirtelen Lando hangját a hangszórókból. A színpad felé kaptam a fejemet, ahol Lando már a DJ-pult mögött állt. – Bulizzunk egy nagyot! – kiabálta, majd a keverőpult felé nyúlt, és beindította a Friday-t.

Daniel rám mosolygott, majd kivette a kezemből a Colámat, és elsétált a legközelebbi asztalhoz, hogy lerakhassa őket oda. Amikor visszatért, megragadta a kezemet, és megforgatott párszor, hogy átvitt értelemben és szó szerint is bepörgessen.

Később a többi sráccal is táncoltam egyet. George volt az első bátor jelentkező, aki odajött, és lekért engem. Természetesen igent mondtam, az elmúlt hétvégén talán ő volt az, akivel Daniel után a legtöbbet beszéltem. De rajta kívül pörögtem még Alexszel és Charles-sal is, valamint Pierre-hez is odakeveredtem egy szám erejéig. Borzasztóan jófejek voltak a fiúk, egyáltalán nem volt olyan érzésem, hogy most találkoztam velük úgy istenigazán először.

Nem vagyok annyira buliba járós típus, elég részeg embert láttam már a bárban, hogy elmenjen tőle teljesen a kedvem. Állítom, hogy nem kell alkohol ahhoz, hogy az ember jól érezze magát. És engem igazolt ez az este is, tekintve, hogy egyetlen egy kortyot sem ittunk semmilyen szeszes italból, és rég éreztem magam ennyire felszabadultnak.

Éppen Landoval táncoltam, aki azóta visszatért a DJ-pulttól, és versenyt csináltunk abból, hogy melyikünk tud gagyibb táncmozdulatokat produkálni, amikor a szemem sarkában kiszúrtam valamit, amihez oda kellett fordulnom, hogy jobban szemügyre vehessem. Le is fagytam egy pillanatra, és egyik szemöldökömet felhúzva fürkésztem az előttem lévő párost.