EGYÜTT BUKUNK EL - Daniel Ricciardo fanfiction

31.

A szabadedzéseket a garázsból néztem végig egyedül, míg a Ricciardo szülők a McLaren vendéglátóegységében lévő nagy kivetítőn követték az eseményeket, Scotty és Chloe pedig a RedBull, illetve Aston Martin box között ingáztak. Mint kiderült számomra, előbbi az energiaitalosok szponzorálását élvezi a saját sportjában, míg menyasszonya a lánya a zöld autósok csapattulajdonosának és testvére az egyik pilótájuknak, Lance Strollnak.

Baromira hosszúra nyúlt az egész nap, így rendkívül örültem, amikor Daniel végre megállt mellettem az összes holmijával a kezében ezzel jelezve, hogy ideje lesz visszamenni a hotelbe. Csak annyira mentünk fel a szobánkba, hogy a nem szükséges cuccainkat lepakoljuk, egyébként már lefele is iramodtunk, hogy egy vacsorával zárjuk az étteremben ezt a napot.

Az étlap áttanulmányozása után rájöttem, hogy annyira elfáradtam, hogy ahhoz sincs erőm, hogy felfogjam, milyen ételek nevét olvasom, így szokás szerint Danielre bíztam a választást. Ő már ezt csak egy halvány mosollyal fogadta, amely azt jelezte számomra, hogy sejtette, hogy ez lesz a következő lépés.

Látta rajtam, hogy nem igazán van kedvem most beszélgetni, így egészen addig csendben ültünk egymással szemben, ameddig én úgy nem döntöttem, hogy megszólalok. Ezt egyébként nagyon szerettem, hogy tapintatos volt, és nem akarta feloldani a légkört csak azért, mert a csend sokszor kínos. Néha azonban nem. És akkor többet mond minden szónál.

- Scotty mesélte, hogy kivel találkoztunk ma? – kérdeztem.

- Nem beszéltünk még. Miért? – fürkészett gyanúsan. Volt is oka rá.

- Képzeld el, micsoda véletlen, de Kelsey megint ott van, ahol mi. – dőltem hátra a széken és karba tettem a kezemet.

- Kelsey-vel futottatok össze? – kerekedtek ki a szemei. – Mit keres itt?

- Én is ugyanezt kérdezem. – jelentettem ki. – És kérdeztem tőle is. Azt mondta, hogy üzleti úton van.

- Furcsa. – nyugtázta ennyivel. Ha lett volna más hozzászólása is, azt inkább megtartotta magának.

- Szerintem is. – bólintottam. – És tudod, hogy mi volt még számomra furcsa? – folytattam, mire Daniel feszülten hallgatott. – Nem tudtam, hogy ő és Scotty ismerik egymást.

- Erre nem tudom mit mondjak. – válaszolta egy kis idő után, amikor már azt hittem, hogy nem fog semmit reagálni.

- Talán nem is kell semmit. – ráztam a fejemet csalódottan.

- Nem beszéltem Kelsey-vel egy ideje. – vallotta be. – A felbukkanása valószínűleg csak egy véletlen egybeesés.

- Kezdem elveszteni a hitemet abban, hogy egyáltalán létezik-e olyan, hogy véletlen. – rántottam meg a vállamat.

- Mármint? – figyelt fel.

- Semmi, nem fontos. – legyintettem, mert tudtam, hogy ez a beszélgetés kétféleképpen érhet véget. Vagy hazudozással, vagy veszekedéssel. Annyiszor kérdeztem már, hogy mi köze van Kelsey-hez, nem hiszem, hogy most akarna mindenről kitárgyalni.

- Akkor váltsunk témát! – dobta fel az ötletet. – Tudod-e, hogy jövő héten mit csinálsz?

- Gondolom dolgozok. – néztem rá furán.

- Szabadságon leszel, ennek ellenére te mégis bemész? – húzta hatalmas vigyorra a száját.

- Van annak hátránya is, hogy múltkor te irattad be az összes szabadságomat, mert így sosem tudom, hogy mikor dolgozom és mikor nem. – ráztam meg a fejemet. – De akkor ezek szerint neked már vannak terveid ezzel a héttel.