EGYÜTT BUKUNK EL - Daniel Ricciardo fanfiction

7.

- Már megmondtam, nem tudom, hogy mit vegyünk neki. Mit szeretnek a csajok egyáltalán? Főleg, hogy Ria nem is az a tipikus csajos csaj. - jelent meg mellettem egy mogyoróbarna, göndör hajú srác, aki eléggé látványosan gesztikulálva beszélt a telefonjába. Mikor meglátott engem, kinyomta a telefonját, odalépett mellém, és hozzám kezdett el beszélni. - Te lány vagy.

- No shit, Sherlock - morogtam olyan halkan, hogy ne hallja meg, és mosolyogva megforgattam a szemeimet.

- Ha most neked születésnapod lenne és én egy jó barátod lennék, akkor minek örülnél, ha mit adnék neked? - kérdezte nagyon komolyan. Tehát ez a probléma gyökere.

- Hmm... - gondolkoztam el hosszasan, hogy ne mondjak hülyeséget. - Én sokkal jobban a közös élmények híve vagyok, mint a tárgyi ajándékoké. Egy közös program, koncert, utazás, akármi. - magyaráztam.

- Hmm... - most rajta volt a sor, hogy átgondolja a hallottakat. - Ez nem is rossz. Kösz! - mondta, és arrébb lépett, hogy aztán megint a telefonjába beszélhessen, ezúttal már kicsit diszkrétebben.

Megráztam a fejem mosolyogva és visszafordultam, hogy tovább figyelhessem azt a két szerelőt, akik a kerekeket rendezgették az állványokon. A srác azonban nem sokáig hagyta ezt, pár perc múlva visszatért hozzám.

- Ne haragudj, az előbb talán egy kicsit idétlennek tűnhettem. Egy lánybarátunknak most lesz a születésnapja, és ő az egyetlen lány a bandánkban. Mindig ő szokta kitalálni, hogy mit adjunk a másiknak, és ilyenkor mindig nagyon nehéz, amikor neki kell valami. - magyarázta, mire nevetve legyintettem egyet, jelezve, hogy el tudom képzelni, hogy hogy mehet ez. - Amúgy Lando vagyok. Lando Norris. - nyújtotta a jobb kezét, amit természetesen elfogadtam.

- Petra vagyok.

- Örülök! És amúgy mit csinálsz itt? Nem láttalak még itt korábban. - kérdezte a szemével fürkészve.

- A barátnőm. - válaszolta Daniel helyettem, aki úgy tűnik így pár óra után végzett. Átkarolta a derekamat, és csakhogy kijelentését még jobban hangsúlyozza egy puszit nyomott a homlokomra.

- Gratulálok Danny boy! - boxolt bele Lando Daniel vállába barátian.

- Ő pedig az én legkedvencebb McLarenes csapattársam. - mutatott a fiúra figyelmen kívül hagyva a beszólását.

- Azért ez a verseny nem volt olyan szoros, tekintve, hogy én vagyok az egyetlen. - mutatott rá Lando.

- Azért én elgondolkodtam, hogy ezt a címet az öltözőmben lévő szobanövény kapja vagy te, de szerencséd, hogy néha tudsz egész vicces lenni, szóval jófej voltam, és végül melletted döntöttem. - magyarázta Daniel elfojtva egy mosolyt.

- Megtisztelsz. - kapott a szívéhez Lando jelezve, hogy mennyire is értékeli a gesztust. - Egyébként minden oké a kocsival? Hallottam, hogy volt egy kis zűr.

És itt nyelvet váltottak, mármint nem szó szerint, egyszerűen olyan dolgokról kezdtek el beszélgetni, amelyeket szerintem magyarul sem tudtam volna értelmezni, nemhogy angolul. Aztán jött értük egy szőke hajú nő, és elvitte mind a két fiút, mert kezdődött a sajtótájékoztatójuk. Én maradtam ugyanígy a garázsban, aztán egy kis ácsorgás után az egyik szerelő megszánt, és hozott nekem egy összecsukhatós széket, amire leülhettem és megvárhattam Danielt. Ennek nagyon örültem, szóval megköszöntem a gesztust, leültem rá, és elővettem a telefonomat, hogy játsszak valamelyik hülye játékommal.

Ha minden igaz, akkor most lesz tényleg a sajtóban is hivatalos a mi kapcsolatunk, ezért joggal voltam ideges. Ideges, mert nem tudtam, hogy mit fognak reagálni az emberek, a sajtó, mit fognak reagálni otthon a barátnőim, a szüleim vagy éppen Roli, akiknek a világon semmit nem mondtam erről az egészről. Mert valójában magam sem tudtam, hogy mit mondhatnék.