EGYÜTT BUKUNK EL - Daniel Ricciardo fanfiction

23.

Laura volt az utolsó, akire még vártunk, tekintve, hogy ő nem a munkahelyről jött ide egyenest Rolihoz, hanem otthonról. Útközben el is tévedt egy kicsit, rossz utcán fordult le egyszer, de szerencsére egy kis telefonos útbaigazítással hamar idetalált. Amikor már mindenki megvolt, akkor együtt indultunk fel a lakásba.

- Mielőtt bemegyünk – fordult velünk szembe Roli, miután kinyitotta az ajtót. – A felső szomszédjaim nem igazán szeretik a hangoskodást. Direkt szóltam nekik, hogy vendégek jönnek hozzám, de azért a kiabálást kerüljük légyszi.

- Pedig már éppen most akartam bekapcsolni a Bluetooth hangszórómon a legkeményebb death metal válogatást. – léptem el mellette, és mint aki nagyon otthon érzi magát, bekísértem magam a lakásba.

- Tudtam, hogy rád mindig számíthatok. – motyogta Roli utánam, aztán félrelépett, és a többieket is beengedte.

Roli lakása az enyémnél egy picit nagyobb lehetett. Az előtér után a nappali nyílt egybe a konyhával amerikai stílusban, viszont méreteiből adódóan ide befért egy étkezőasztal is, míg nálam olyat nem lehetett találni. A nappalitól balra volt a hálószoba, amihez tartozott a fürdőszoba is. Tudom, hogy Roli nem annyira szereti ezt a kialakítást így, mert ha vendégeket fogad, akkor a mosdó felkereséséhez mindenkit át kell kísérnie a szobáján, abban pedig szerintem mindannyian egyetérthetünk, hogy az már rendesen a privátszféránk része, ahova nem szívesen engedünk be akárkit.

Miután mindenki kilépett a cipőjéből, beljebb mentünk, és ki a kanapéra, ki az étkezőasztalnál lévő székek egyikére ült le. Pár pillanat azért volt, amikor csak pislogtunk egymásra, nem tudva, hogy mi legyen a következő lépés.

- Milyen volt az elmúlt két nap a bárban? – törte meg a csendet Laura, amiért mindenki hálás volt.

- Káosz. – motyogta Martin őszintén. Azt hiszem, hogy neki nem okozott szép emlékeket Daniel hirtelen felbukkanása.

- Miért? – kapkodta a fejét Laura közöttünk.

- Mert az emberek megbolondultak Daniel Ricciardo miatt. – túrt bele a hajába Léna.

- Ja, tényleg, láttam a bár oldalán, hogy lesz ma egy különleges vendég. Mit keresett ő itt? Hogyan tudott Garai egy ekkora hírnevű valakit beszervezni? – kérdezgetett Laura, de a többiek csak a vállukat vonogatták. Én igyekeztem meghúzni magamat, és megvárni, amíg végre nem Daniel lesz a téma, de sajnos más nem így gondolta.

- Petra? – húzta fel a szemöldökét Roli, miközben rám mosolygott. Természetesen ezután mindenki rám kapta a tekintetét.

- Hát... - köhintettem kínosan. – Az a helyzet, hogy erről én tehetek.

- Ezt kifejtenéd egy kicsit jobban? – kapott rá a témára azonnal Laura. Szomjazott minden részletet.

- Daniel az én párom. – jelentettem ki, hogy aki még nem tudja, az is tisztában legyen vele, mert erre az információra szükség van ahhoz, hogy megértsék a sztori második felét is. Laura elismerően bólintott. – Hétvégén elkísértem őt az egyik futamára, és nem igazán figyeltem a vízfogyasztásra, a nap meg ezerrel tűzött, szóval összeszedtem egy jó kis napszúrást. Nem igazán viselte jól a szervezetem a dolgot, hétfőn nagyon kimerített a munka, és mivel nem hallgattam Danielre, miszerint jó lenne kipihennem a dolgot, és nem megerőltetnem magam, így maga intézkedett ezügyben. Bevállalta, hogy dolgozik egy napot a bárban helyettem. Garai meg hülye lett volna nem belemenni, mert ez elég jó marketing. – foglaltam össze dióhéjban az elmúlt pár nap történéseit.