EGYÜTT BUKUNK EL - Daniel Ricciardo fanfiction

15.

Martin volt az utolsó, aki befutott a bárba, de neki már nem maradt feladat, mert a két másik lánnyal a vendégek fogadására alkalmassá tettük a helyiséget. Még mindig volt egy kis idő azonban a tényleges nyitásig, így mikor a felszolgáló fiú is befutott, Rolival összenéztünk, majd bólintottam és a megbeszéltek szerint a bartender odahívott magához mindenkit. Mivel amúgy sem volt senki olyan messze, ezért egy egyszerű felszólítással meg tudta ezt oldani, amely szerencsés volt, mert így Garai figyelmét sem keltettük fel, aki már az irodájában ült.

- Szóval - kezdett bele, amikor mindenki figyelme csak rá szegeződött. - Van egy ötletünk Petrával. - nézett rám izgatottan, mire bólintottam, hogy jól csinálja, csak így tovább. - Arra gondoltunk, hogy... Vagyis, mit gondolnátok róla, ha... - zavarodott bele teljesen. Úgy gondoltam itt az ideje besegíteni neki.

- Mit csináltok jövő héten mondjuk kedden munka után? - kérdeztem.

- Én semmit. - felelte Laura, és a többiek is ilyesmi válaszokat adtak.

- Lenne kedvetek egy közös vacsorához Rolinál? - böktem ki egyszerűen, bármiféle körítés nélkül.

- Van valami alkalom? - érdeklődött Léna. Jogos volt egyébként a kérdés, ezért megindokoltam.

- Arról beszélgettünk, hogy milyen sok időt töltünk a bárban így együtt hatan, mégsem beszélgettünk úgy hosszabban sosem. És szerettünk volna egy ilyen alkalmat, amikor erre sor kerülhetne. - magyaráztam. Közben Rolira pillantottam, aki bólintott, mintegy megerősítve a szavaimat.

- Oké, én ott leszek. - reagált először Laura.

- Nekem is tetszik az ötlet. - mosolygott Léna. Kíváncsian Martinra néztünk, aki úgy tűnik némasági fogadalmat kötött tegnap este óta, mert zsebre tett kézzel állt közöttünk és bólintott. Ez jelezhette azt, hogy ő is benne van. Már éppen nyitottam a számat, hogy folytatom a szónoklatot, amikor Garai feje jelent meg Léna és Martin között.

- Milyen gyűlés van itt? - kérdezte kíváncsian.

- Csak a beosztást beszéltük meg, mert egyikünk sem tudja, hogy végülis ki lesz jövő héten szabadságon. - vágta rá azonnal Laura.

- Nem mintha érdekes lenne, tekintve, hogy most te lennél, és mégis itt vagy. - forgatta meg a szemét Garai lányra nézve.

- Nem volt most jobb dolgom, jövő héten viszont szükségem lenne két napra, és gondoltam, hátha tudok valakivel cserélni. - magyarázta a lány, aki hétfőtől csütörtökig kapott kimenőt, és két nap után ma mégis bejött dolgozni.

- Örülök is neki, hogy itt vagy, de amint mondtam neked akkor is, amikor megérkeztél, szólhattál volna hamarabb is, mert így sokan lesztek ma. - legyintett felé a főnökünk, aztán visszatért az eredeti kérdésre. - Akkor hétfő-kedd te leszel szabadságon. Megfelel?

- Igen, köszönöm. - bólintott Laura.

- A többi napot illentően pedig... - gondolkozott el látványosan Garai, ahogy az ujjával megkocogtatta az állát. - Martin, fiam. Szerintem kiérdemelted a jövő hetet.

- Köszönöm szépen! - biccentett felé a srác visszafogottan.

- Nincsmit! Na, kérdés megoldva, mostmár lehet nyitni. - hagyott ott minket. Mindenki el is indult az ajtó felé, szóval még egy mondat erejére megszólaltam.

- Csinálok majd egy Messenger csoportot, és a részleteket beszéljük meg ott. - hadartam, mire mindenki bólintott, és elhagyták a pult környékét.

- Ez jól ment. - nézett rám elégedetten Roli a pult mögül.

- Szerintem is. - értettem vele egyet, és örültem, hogy ilyen gyorsan megvoltunk ezzel.