EGYÜTT BUKUNK EL - Daniel Ricciardo fanfiction

24.

Este a paprikás krumplival álmodtam. Őszintén szólva, nem tudom megmondani, hogy miért vagy mi volt a kontextus. Reggel már csak azt tudtam visszaidézni, hogy annak az ételnek valami kitüntetett szerepe volt, szóval sorstól szánt üzenetnek könyveltem el a tényt, és azzal a gondolattal keltem ki az ágyból, hogy ma délelőtt paprikás krumplit fogok készíteni.

A reggeli kávém kortyolgatása közben rá is kerestem egy receptre, és közben elgondolkoztam, hogy milyen rég volt az utolsó alkalom, hogy én paprikás krumplit ettem. Annyira nem rajongtam érte, így nem sűrűn készítettem magamnak, de most a leírásokhoz tartozó képeket fürkészve kifejezetten megkívántam, és várakozással tekintettem az előttünk álló étkezésre. Addig viszont még meg is kellett főznöm, és mivel nem sok minden volt otthon hozzá, egy boltot is meg kellett látogatnom előtte.

Összeírtam egy bevásárlólistát, amely tartalmazott mindent, amire szükségem lesz majd a konyhában. Utána gyorsan összekészülődtem, és alkalmassá tettem magamat arra, hogy emberek közé mehessek. A lakásomból egyenesen a közeli villamosmegállóhoz siettem, amellyel elutaztam a legközelebbi bevásárlóközpontig. Ott bevágtattam egyenesen a szupermarketbe, felkaptam egy kosarat, és sorról-sorra bejárva a részlegeket, összeszedtem mindent a listámról.

Egy szatyornyi cuccal tértem haza, amelyre ránézve megállapítottam, hogy talán kicsit túlzásba estem, de szerettem volna, ha tényleg minden klappol a paprikás krumplival kapcsolatban. Nem mostanában volt, hogy utoljára férfinek főztem, és ebben a kérdésben Roli nem számít, mert direkten neki sem készítettem még soha ételt. Ő volt, hogy random időközönként felbukkant, hogy márpedig nálam fog ebédelni, vagy ha tudtam, hogy olyan maradékom van, amit ő szeret, akkor nem haboztam elpakolni neki egy ételesbe és elvinni neki a bárba.

A főzést a krumpli hámozóval való megpucolásával kezdtem, amit aztán nagyobb kockákra daraboltam és egy kis időre félretettem. Ezután következhetett a vöröshagyma, amelyet szintén megszabadítottam a borításától, és egy korty vizet a számba véve apróra vágtam. Ezt a trükköt a TikTok-ról sajátítottam el, és remekül működött, mert így nem sírtam le főzés közben az egész sminkemet. Az előkészítési fázisból már csak annyi volt hátra, hogy a kolbászt felszeleteljem és a virsliket is kettévágjam, aztán kerestem egy nagyobb fazekat, amelynek az aljára egy kevés olajat locsoltam, és az indukciós főzőlapot bekapcsolva egy kevés ideig melegítettem. Nemsokkal később belekerült a hagyma, amelyet üvegesre pároltam, és a recept szerint levettem a tűzről. Jöhetett a pirospaprika, amely után a felkockázott krumplit is beletettem a kolbásszal, a virslivel és két gerezd fokhagymával együtt, utána visszatettem a főzőlapra, és mindent jól átforgattam a pirospaprikás, hagymás olajban. Nem volt más hátra csak egy kis sózás és borsozás, valamint ráöntöttem annyi vizet, amennyivel elfedtem minden hozzávalót. Lefedtem a fazekat, és hagytam, hogy minden puhára főjjön.

Ameddig erre vártam, rendet raktam a nappaliban, felvettem a kanapéról a szanaszét gyűrt takarókat, és szépen összehajtva a karfára tettem. Megigazítottam a díszpárnákat, majd felporszívóztam és letöröltem az amerikai konyhához tartozó pultot, amely egyetlen lehetőségként szolgált az evéshez. Mire mindennel megvoltam, már jónak is ítéltem az étel állapotát, megkóstolva pedig megállapítottam, hogy sokkal jobb lett, mint számítottam rá. Ezt elégedettem vettem tudomásul, szóval ki is kapcsoltam a főzőlapot. A szekrényből előszedtem két mélyebb tányért, amit leraktam a pultra, melléjük az asztali etikettnek megfelelően került az evőeszköz, egy szalvéta és pohár is. Terveztem mellé savanyúságot és kenyeret rakni, de aztán rátekintettem az órámra, és konstatáltam, hogy talán korai lenne így 11 órakor ennél jobban előkészülni.

Először leültem a kanapéra és elővettem a telefonomat, hogy elfoglalom magamat, de egyáltalán nem kötött le semmi. Bámultam ki a fejemből a már lezárt készülékemet a kezemben forgatva, amikor megakadt a szemem a kipakolás után az asztalon felejtett liszten. Hirtelen bevillant az ősmagyar emberek kedvelt mondása, miszerint az az igazi magyar asszony, aki tud nokedlit szaggatni.