EGYÜTT BUKUNK EL - Daniel Ricciardo fanfiction

38.

Mikor Zak megpillantott, azonnal felpattant, és ölelésre nyitotta karját, így köszöntött. Esetlenül megpaskoltam a csapatvezető hátát, és közben azon gondolkoztam, hogy vajon mivel érdemeltem ki ezt a lelkes üdvözlést. Innentől már tényleg nem történhetett olyan rossz dolog.

Zak hellyel kínált, majd a pincér, aki felkísért engem ide, már fel is vette a rendelésünket. A CEO egy hosszú kávé mellett döntött, én pedig egy limonádét kértem. A srác bólintott, aztán egy-egy étlapot nyújtott felénk, csak ezután hagyott ott minket.

Bár már nagyon kíváncsi voltam a találkozónk okára, a velem szemben ülő férfi nem úgy nézett ki, mint aki hamar bele akar csapni a lecsóba. Elmélyülten nézegette az ételek listáját. Néhány fogás nevének elolvasása után elégedetten bólintott, de nem úgy tűnt, mint aki meghozta a végleges döntést. Abbahagytam a bámulását, és hasonlóképpen próbáltam cselekedni, mint ő. Nem vethettem be a szokásos taktikámat, miszerint hagyom, hogy a másik fél válasszon helyettem is, mert ezzel nem éppen az önállóságot és talpraesettséget sugalltam volna. Márpedig bármi is volt a meghívás oka, szerettem volna jó benyomást szerezni.

Végül valamilyen tejszínes tészta mellett tettem le a voksomat, míg Zak egy húsos egytálételt választott. Ezt a rendelést akkor le is adtuk, amikor a pincér megérkezett az italainkkal, egyúttal elvitte az étlapokat.

- Nos, Petra! – kavarta meg a kávéját Zak, és nagyon úgy tűnt, hogy véget ért az üres fecsegések ideje. – Feltételezem, hogy láttad azt a tartalmat, amely a segítségeddel készült Szingapúrban a McLaren Youtube csatornájára.

- Igen, uram. – bólintottam.

- Olvastad a kommenteket is? – kérdezte, miközben szemével engem fürkészett. Konkrétan azt éreztem, hogy a lelkembe akar látni.

- Nem. – nyúltam a limonádém felé, és belekortyoltam. A szénsavas víz enyhén csípte a nyelvemet, de a citromlé és a cukorszirup arányát egészen jól eltalálták, ennek a kettőnek az egyvelegébe pedig a mentalevél is beleszólt valamelyest, amely az ital tetején keringett körbe-körbe, ahogy a szívószállal kevergettem. Közben Zak egy sokatmondó pillantással jutalmazta meg a válaszomat, és az asztalon lévő telefonjáért nyúlt. Pötyögött rajta egyet-kettőt, aztán elkezdte nekem felolvasni a hozzászólásokat.

- Lehet tudni, hogy ki az a lány, aki a kérdéseket felolvassa? Nagyon szimpatikusnak tűnik. – kezdte egy kedves megjegyzéssel. – Több videót ezzel a lánnyal! Látszik a fiúkon is, hogy mennyivel felszabadultabbak a társaságában! – folytatta egy másik szurkoló véleményével. Ezután még kettő további pozitív tartalmú kommentárt közölt velem, majd lerakta a telefonját előző helyére, és újra rám emelte tekintetét. – Te is láttad a videót. Miként értékelnéd?

- Nem is tudom. – töprengtem egy pillanatig, hogy mégis milyen választ adjak. Határozottan éreztem, hogy ez a kérdés már erőteljesen a vizsga része. – Nagyon fontos a kémia egy ilyen videó tekintetében. Ez Lando és Daniel között tagadhatatlan, hogy megvan, hasonló a humoruk, de ha van még egy résztvevő a történetben, akkor vele is passzolniuk kell. Talán ennyi előnyöm volt nekem, és ezért lett ez a végeredmény –vontam meg a vállamat.

- Én is ezt gondolom. – könyökölt az asztalra Zak. –Valamint azt is, hogy ha ezt lehet még fokozni, akkor nem ártana még jobban kiaknázni a lehetőségeinket. Ezért szerettem volna veled beszélni. Jól tudom, hogy kommunikáció- és médiatudomány szakon végeztél?

- Igen. – helyeseltem.

- Mi célod volt ezzel? – kérdezte, mire valamelyest megszeppentem. Nem értettem, hogy ez most hogy jön ide.