EGYÜTT BUKUNK EL - Daniel Ricciardo fanfiction

46.

Miután a nyitvatartás értelmében hivatalosan is bezárhattuk a bárt, összepakoltunk a vendéglátótérben, és felsepertük a helyiséget. Garai már órákkal ezelőtt otthagyott minket, előtte azonban egy sokatmondó pillantással jutalmazott meg, ami csak annyit jelenthetett, hogy türelmetlenül várja a válaszomat.

Roli kocsijában ültünk már Viktorral, azonban a sofőrünk nem úgy tűnt, mint aki siet az elindulással. A telefonját nyomkodta elég elmélyülten.

- Mit csinálsz? – hajoltam előre a hátsó ülésről, és igyekeztem belepillantani a készülékébe, de teljesen eltakarta előlem.

- Ellenőrzök. – felelte, viszont ez még mindig nem  volt számomra teljesen világos.

- És mégis mit? – érdeklődtem.

- Ma volt a média nap. – hívta fel rá a figyelmemet, mire a pulzusom azonnal az egekbe szaladt és éreztem, hogy elönt az adrenalin.

- Látsz valamit? – ragadtam meg az ülés háttámláját, és közelebb húztam magamat hozzá, így ráláttam a telefonja képernyőjére.

- Nem jelent meg a pályán. A hivatalos közlemény szerint gyomorpanaszok miatt, de ezt ahogy látom senki nem hiszi el. Mindenki tudja, hogy csak a kérdéseket akarta ezzel kikerülni. – magyarázta, miközben egyik cikk után nyitotta meg a másikat.

- Ki tudja ezzel kerülni? – ráncoltam a szemöldökömet kételkedve.

- Nem igazán. – rázta a fejét. – Holnap ugyanúgy új nap kezdődik és a szabadedzéseket már csaknem fogja kihagyni. – tette hozzá, aztán lapozott még egyet a Facebook hírfolyamában. – Vagy mégis...

- Micsoda? – kérdeztem.

- A McLaren bejelentette, hogy a holnapi első szabadedzésen ejtik meg a kötelező pilótacseréjüket, amikor esélyt kell adniuk egy junior versenyzőnek, hogy kipróbálják magukat. Alex Palou fogja vezetni Daniel Ricciardo autóját. – tolmácsolta.

- Baromira jó lenne amúgy tudni, hogy most mi van. – morogtam. – De közben meg jobb a tudatlanság. Van ennek értelme?

- Van. Szerintem még nem állsz készen arra, hogy... - kezdte volna Roli, de a telefonja félbeszakította őt. Eszméletlenül hangosan kezdett el zenélni, a képernyőn pedig megjelent, hogy egy ismeretlen szám keresi őt.

- Felveszed? – kérdeztem, amikor láttam rajta, hogy tétovázik.

- Nem tudom. – ingatta a fejét. – Lehet rossz ötlet volt az újságírókkal közölni, hogy én vagyok a legjobb barátod. Talán ők akarnak rajtam keresztül infókat szerezni rólad.

- Ezt addig nem tudjuk meg, ameddig fel nem veszed. – szólt közbe Viktor, akinek a jelenlétéről már teljesen megfeledkeztem.

Roli habozott egy kicsit, majd végül rányomott a fogadás gombjára ezzel megszüntetve a zajt, ami a mobilból áradt. Néma csend uralkodott, levegőt visszafojtva vártuk mind a hárman, hogy a túloldalon megszólaljon valaki.

- Szia Roli! Daniel vagyok. – szólalt meg a hívó fél, és a hangjára ösztönösen összerándult a gyomrom.

- Szia Daniel! Örülök, hogy hívtál, de most kinyomlak. – felelte Roli, és az ujja tényleg mozdult a piros telefonikon irányába.

- Ne! – kiáltott fel a másik oldalon a pilóta. – Muszáj beszélnem Petrával, de a saját telefonja ki van kapcsolva. Azt reméltem, hogy te majd segítesz.

A hangja egyáltalán nem hasonlított arra a Danielre, akivel utoljára találkoztam. A haragot nem lehetett fellelni, helyébe egy jó adag kétségbeesés költözött. Ilyennek még sosem hallottam. Az okokat kutattam a fejemben, miközben egész testemben remegtem és már csak a gondolattól is a sírás kerülgetett, hogy itt van a vonalban. Nem hallottam azóta, hogy kiviharzott a szobából. Ami óta megdöbbentő módon alig telt el másfél nap.