EGYÜTT BUKUNK EL - Daniel Ricciardo fanfiction

45.

Még akkor is úgy gondoltam, hogy a helyes döntést hoztam a munkahelyre visszatérésemmel, amikor a nyitott kapu felé sétáltunk. Mellette két ember várakozott a telefonjukat szorongatva. Egyből rájöttem, hogy nem lelkes alkoholistákról van szó, akik délután kettőkor akarnak nekikezdeni az italozásnak, hanem valószínűleg engem keresnek.

- Hé! – állított meg Roli a karomnál fogva, amikor észrevette ő is az újságírókat. Egy nagy fa takart ki minket, így volt időnk megbeszélni egy tervet. – Menj balra, elterelem a figyelmüket, amikor jelzek, akkor szaladj be.

- Ez nevetséges. – ráztam a fejemet csalódottan. – Ha már most itt vannak, pedig még ki sem nyitottunk, akkor mi lesz itt munkába állás után?

- Nem lesz baj, megígértem. – nézett mélyen a szemembe, aztán elengedte a karomat, és megindult a férfi és a nő felé. Én pedig balra az útmenti fák mögött, ahogy mondta.

- Jó napot kívánok! – hallottam meg Roli hangját. – Tudok valamiben segíteni?

- Ön itt dolgozik? – kérdezte az újságíróhölgy.

- Igen. – felelte Roli.

- Ismeri esetleg Molnár Petrát? – csapott le rá a férfi is.

- Persze, a legjobb barátom. – helyeselt Roli lelkesen.

- Igazán? – csillant fel mindkettejük szeme. – Tudja esetleg, hogy mikor fog ideérni?

- Hát nem ma, az biztos. – rázta a fejét Roli. – Éppen most vittem ki a reptérre. Hamarosan indul Austinba a versenyre. Ha gyorsak, akkor még talán elcsípik.

- Daniel Ricciardo-hoz vagy esetleg egy új barát-jelölthöz? – puhatolózott a nő.

- Komolyan bekajálták azt a sok szart a médiában, ami a megcsalás körül kering? – mondta lesajnálóan Roli. – Pedig maguk tudhatnák, hogy mennyire könnyű az ilyen pletykákat létrehozni.

- Pontosan ezért vagyok tisztában azzal, hogy minden pletykának van egy kiindulási alapja. Ezeknek a képeknek is el kellett készülnie valahogy. – világosította fel az újságírónő tudálékosan.

- Oké, figyu. Petra képe közvetlenül azelőtt készült, hogy megismerte Danielt. Az egyik munkatársunkkal próbálkoztak, de végül nem jött össze a dolog. – magyarázta Roli a profi mesét.

- Mégis miért fotózta le azt bárki, hogy két random ember nyalja egymást az utcán? És miért most tette közé a dátummal együtt? Szép és jó, amit elmondasz, de nem hiteles. – szólt közbe a férfi is.

- Vannak kérdések, amikre én sem tudom a választ, de mégis én vagyok kettőnk közül a legjobb barátja, így elég közelről néztem végig az eseményeket. – győzködte tovább Roli. Nem igazán tetszett ez a párbeszéd, amit lefolytattak.

- És pont ezért állhat érdekedben hamis információt adnod nekünk, csak hogy őt védd. – csapott le rá a férfi. A kettő újságíró közül ő tűnt a tökösebbnek.

- Különben is, ha akkora félreértés az egész, miért nem próbálja meg valamelyikük megmagyarázni vagy utalni arra, hogy minden rendben van? Miért nem szólalnak meg? – kontrázott a hölgy is. Nem arra haladtunk, amiben szerintem Roli reménykedett, amikor odalépett hozzájuk.

- Na jó, igazuk van. – tette fel a kezét Roli védekezésképpen. – Tudják, van az a pénz, amiért hajlandó vagyok bizonyos információkat megosztani Önökkel. – váltott hirtelen stílust. – Viszont mivel itt kamerák vannak, ezért a részletekhez szeretném, ha egy kicsit arrébb sétálnánk, és nem említenék meg senkinek, hogy mi valaha is beszéltünk. Benne vannak?