EGYÜTT BUKUNK EL - Daniel Ricciardo fanfiction

49.

Őszinte leszek ez a hadművelet sokkal jobban működött, mint gondoltam. Bár a telefonomat már használtam, csupán a legfontosabb személyekkel való kapcsolattartásra, illetve unaloműző játékokra. A közösségi oldalak lakat alatt voltak, legnagyobb meglepetésemre azonban ez nem okozott nálam elvonási tüneteket. Azt hittem például, hogy ennél sokkal nagyobb TikTok-addiktív vagyok, de örömmel fogadtam a tényt, hogy talán mégsem menthetetlen az esetem.

Roli minden nap jött értem, de napról napra kevesebb szükség volt rá, mert az újságírók kezdték feladni a próbálkozást, hogy így szedjenek ki információt belőlem. A legjobb barátom ajánlatát azonban így sem utasítottam el, mert szívesen élveztem a fekete Opeljának anyósülését a villamos csodálatos atmoszférája helyett.

Érezhetően Rolinak volt a nehezebb kettőnk közül betartania azt a szabályt, miszerint nem beszélünk egy bizonyos ausztrál pilótáról. Tudtam, hogy susmog valamit a háttérben, ez messziről lerítt róla, és azt is gondoltam, hogy ennek köze lehet a másik fél legjobb barátjához. Ennek ellenére én komolyan gondoltam, hogy lezártam az életem Daniellel kapcsolatos részét, és bármit is próbáltak ők ketten összehozni, esélyét sem engedtem neki.

Azért nem kellett Rolit félteni, a tilalom ellenére is talált zavarbaejtő témákat.

- Gondolkodtál már az ajánlaton, amit Garaitól kaptál? Vészesen ketyeg az óra. – hozta fel az egyik közös autókázásunk alatt.

- Hidd el, ezt én is pontosan tudom. – sóhajtottam egy nagyot. – De még mindig nem vagyok benne biztos.

- Mi tart vissza téged, úgy őszintén? Mert a McLaren-es munka egyértelmű, hogy nem, tekintve, hogy mennyire tiltólistára került minden, ami a témával kapcsolatos. – kérdezte.

- Valóban tényleg nem az okot a gondolkodásra. – köhintettem.

- Akkor mi? – próbálkozott tovább Roli.

- Nem tudom, annyira nem érzem magamat alkalmasnak a szerepre. – vallottam be őszintén. – Mármint nem úgy, ahogy te gondolod.

- De jó, hogy már gondolatot is tudsz olvasni. – motyogta olyan hangnemben, ami egyáltalán nem volt rá jellemző.

- Oké, mi a baj? – fordultam felé. – Kettőnk közül rám szokott jellemző ez a savanyú arckifejezés, mint amit te vágsz most. – jelentettem ki, mire egy kissé megenyhült, és elmosolyodott.

- Összekaptunk egy kicsit Viktorral, de semmi extra. – válaszolta, de egyáltalán nem hittem a mondata második felének.

- Mi történt? – próbálkoztam újra.

- Olyan témákat tartalmaz, amiket nem szabad felhoznom, szóval lapozzunk, majd kibékülünk. – terelt, de ennyivel nem lehetett engem lerázni.

- Roli, szívem, napok óta a titkosügynököt játszod mellettem, és annyi mindent tettél értem, amit semmivel nem tudok meghálálni. – vezettem fel.

- Azért azokkal az ebédekkel, amiket főzöl nekem minden nap, elég szépen ellensúlyozol. – mutatott rá.

- De közelébe sem ér annak, amit te teszel értem, szóval most az egyszer el tudom nézni, ha olyan témát említesz, ami rajta van azon a tiltólistán. – simítottam meg a karját. – Min vesztetek össze Viktorral?

- Emlékszel arra, amikor azt mondtam, hogy Daniel legjobb barátja megkeresett? – vezette fel a dolgot félve.

- Igen. – bólintottam határozottan.