A jégkirálynő (Átírás alatt)

Ha csak feküdnék itt

Fekete Nát szemszöge:

- Ezt a gitárt eddig észre sem vettem! – szólalt meg Doló, majd ki is pattant mellőlem az ágyból és a gitár felé szökkent.

Hiába kaptam utána, nem értem el. Az én egyik pólómban volt, ami csak combja közepéig takarta a tökéletes alakját. Azonnal összefutott a nyál a számban, ahogy megláttam a formás, hosszú lábait. Kecses ujjai elegánsan siklottak végig a gitár hangolókulcsain, majd végig a húrokon egészen le a hanglyukig. Elszorult a torkom, ahogy eszembe jutott, hányszor fogtam korábban azt a gitárt. Azon a gitáron tanultam meg játszani. Hiába volt jóval nagyobb, mint én, elszánt voltam és nem akartam másik hangszert a kezembe venni.

- A tiéd? – pislogott rám a válla felett. Vonakodva ugyan, de kimásztam én is az ágy melegéből. Doló mögé álltam, hátulról karoltam át a derekát, a fejemet pedig az állán támasztottam meg.

- Nem. – feleltem szűkszavúan. – Kriszé volt ez a gitár. – Kéla azonnal megpördült a karomban. Kérdőn vonta fel a szemöldökét. – Ő volt a legtehetségesebb közölünk. Imádott gitározni és énekelni, minden, amit tudok ezen a téren, azt tőle tanultam. Akárcsak Val és Toni is. Brúnó még kicsi volt akkor, őt is tanítgatta, de az még nem volt olyan.

- Toni is tud gitározni? – horkant fel a párom.

- Az azért elég erős túlzás. – somolyogtam. – De mindig igyekezett. Az alapokat tudja.

- Na és Val? – kíváncsiskodott tovább.

- A húgom nagyon ügyesen játszik. Mikor kölykök voltunk is, ő sokkal hamarabb elsajátította a tanultakat, mint én. Emiatt mindig irigy voltam és sértődött, mivel én akartam olyan jó lenni, mint Krisztián. Ezért aztán kétszer annyit gyakoroltam, egészen addig, amíg le nem köröztem Valt. – vallottam be.

A gyerekkori emlékek csak úgy pörögtek előttem. Krisztián a totális alapoktól tanított minket és a hangolás egy olyan tevékenység volt, amivel nem igazán boldogultam, többször is meg kellett mutatni, sokszor kellett gyakorolnom, hogy ráérezzek. Ezzel szemben a húgom szinte elsőre felfogta, hogy mi is a lényeg. Látom őt magam előtt, a két copfocskájával, a foghíjas mosolyával, hogy mennyire ragyogtak a hatalmas barna szemei, amikor sikerült neki egyedül is behangolni a gitárt. Én természetesen sértődötten odébb vonultam és minden alkalommal, amikor nem sikerült a hangolás, vagy később az akkordok megtanulása durcásan annyit feleltem, hogy engem már nem is érdekel ez az egész és legyen csak Valéria az, aki megtanul úgy játszani, mint Krisztián. A bátyám sosem mondott semmit. Mindig csak mosolygott és annyiban hagyta. Pontosan tisztában volt vele, hogy később, amikor a család többi tagja nincs jelen úgyis odamegyek majd hozzá és addig fogom nyúzni, amíg meg nem mutatja nekem ismét. Addig fogom gyötörni az ujjaimat, amíg nem sikerül egy értelmes hangot megpengetnem. Ezt a gitárt Krisz még az apjától örökölte, aki már sajnos jó ideje eltávozott. Látom magam előtt apám büszke és meghatott arcát, amikor Krisz leült és játszani kezdett a gitárján, miközben énekelt.

Apám a saját bátyját látta benne és igyekezett úgy is nevelni, ahogy azt a nagybátyám szerette volna. Roland bácsikámból egyáltalán nem emlékszem sokra. Kisgyerek voltam még, amikor elhunyt, amikor Krisz hozzánk költözött. Az viszont megvan, hogy mindig is nagyon pedáns ember volt, kitartó és elszánt. Mindent megadott a fiának és velünk is úgy foglalkozott, mintha a sajátjai lettünk volna. Szerette a feleségét, aki aztán el is hagyta őket. Sosem beszéltünk róla, még az én születésem előtt lépett le Rolandtól és Krisztiántól. A bácsikám utána sem házasodott meg sosem. Krisz említette párszor, hogy az apja olyan borzasztó sok év után is a feleségét várta és biztos volt benne, ha visszajönne az anyja, az apja tárt karokkal fogadná. Arra is emlékszem, hogy Roland mennyire szerette az öccsét, az apámat. Hihetetlen szoros volt a kapcsolatuk, minden nap beszéltek, minden hétvégén közös családi ebédjeink voltak és amikor Roland meghalt, apámból kiveszett a lénye legmélyebb része. Az unokaöccséért erős maradt és nevelte, mindent megadott Krisznek. Aztán amikor Krisztián elment, apám totálisan odaveszett.