A jégkirálynő (Átírás alatt)

Tequila és jäger

- Hagyjátok abba idióták! – csörtetett be Val a tömeg közepére és torka szakadtából kiabált rá a bátyjára és a barátjára. A fiúkba, mintha villám csapott volna azonnal abba hagyták egymás ütlegelését és felkászálódtak a földről. – Ti tényleg ekkora barmok vagytok?! – vonta őket kérdőre. – Azért jöttél ide, hogy egymásnak essetek? Tudtommal nem! – szólt most a barátjához.

- Nem, de... - próbált volna magyarázkodni Toni, ám a Fekete lány egy szúrós pillantással belé fojtotta a szót.

- Te meg Nát - nézett megvetően a bátyjára – Ki vagy te? Mert ez az ember, aki jelen pillanatban előttem áll nem a bátyám... Összeverekszel a legjobb barátoddal, a testvéreddel? Szánalmasak vagytok mind a ketten! Azt várjátok, hogy széjjel szakadjak, hogy széjjel szakadjunk és oldalt válasszunk! – bökött a fejével felénk. – Nem fogunk. – szögezte le. – Belefáradtam abba, hogy mindent elnézek nektek, belefáradtam az állandó színészkedésbe. – fakadt ki Val. – Mi egy család vagyunk, a kurva életbe! Csak egymásra számíthatunk, erre ti mit csináltok? Mélységesen szégyelljetek el magatokat!

- Valéria ne haragudj rám! – nézett rá bűnbánóan Toni.

- Te azért jöttél ide, hogy biztosítsd Nátot arról, hogy nem fog semmi változni. Biztosítani arról, hogy ami közöttünk van az komoly! Ehhez képest az ellenkezőjét érted el. – magyarázta. – Nát, nem fogom elhagyni Tonit, akár tetszik neked, akár nem! – jelentette ki határozottan a bátyához fordulva. – Szeretem őt, szerelmes vagyok belé. Ezt hozta az élet nem tehettem ellene és nem is akartam, nem akarok! Ahogy te sem tettél az ellen, hogy beleszerettél Kélába már akkor, amikor azt az öltözőt kitakarítottátok. A szerelem ilyen. Jön és letarol, te pedig nem tehetsz ellene semmit, szíved szerint pedig nem is akarsz, mert olyan boldogságot hoz az életedbe, olyan érzéseket, amiket előtte sosem éreztél. Viszont, ha egyszer megtapasztalod, ha egyszer megtalálod azt, akivel ezeket az érzéseket megélheted, nem akarod elengedni.

- Akkor is kijátszottatok. – szólalt meg végre Nát is.

- Igen, ki. Ezt nem tagadom. De tudod nagyon jól, hogy miért. Nem magunkat akarom ezzel védeni, mert ez a mi hibánk ebben a történetben, de őszintén, nem reagáltál volna máshogy akkor sem, ha korábban mondjuk el. Én pedig nem akartam ezt, ami most van, ahogy Toni sem. Az önkénteskedés alatt én el akartam mondani neked, de Toni meggyőzött arról, hogy akkor mind a ketten elveszítenénk téged, ez pedig igaz. Most is ez történt. – sírta el magát. Nát és Toni egyszerre mozdultak, hogy megvigasztalják Valériát, ő viszont hátrált, jelezve a két fiúnak, hogy nem kíváncsi rájuk. – Annyi mindenért lehetnétek hálásak az utóbbi időben, erre ti mindent elcsesztek. Szálljatok magatokba, aztán ha képesek vagytok emberekként kommunikálni, akkor keressetek. Kéla gyere megyünk! – intett a fejével nekem, mire én Samre néztem, hiszen ő hozott, de ő csak halványan elmosolyodva bólintott, hogy menjek nyugodtan, most Valériával van a helyem.

Átszelve a tömegen fogtam meg a barátnőm kezét és mentünk a taxihoz, aki türelmesen várt a kapuban. Szó nélkül ültünk be és mentünk a házamig, majd aztán mikor megérkeztünk kifizettük a taxit, aki elköszönve tovább is hajtott. Kinyitottam a kaput, majd aztán a lakásajtót. Mind a ketten lerúgtuk a cipőnket, aztán levágódtunk a kanapéra.

- Kérsz piát? – vontam fel kérdőn a szemöldökömet.

- Miért ne? Rontani már úgysem tud a helyzeten. – vonta meg a vállát amolyan már úgyis teljesen mindegy stílusban, ekkor viszont csöngettek. Értetlen fejet vágva mentem ajtót nyitni, ahol szembe találtam magam Sammel és Bencével.

- Hát ti? – kérdeztem mosolyogva.

- Gondoltuk ne legyetek egyedül, így jöttünk mi is utánatok. Van nekünk is hely? – kérdezte Sam vigyorogva, mire átöleltem őket. Hirtelen olyan hála öntött el, hogy gondoltak ránk és ahelyett, hogy hazamentek volna kipihenni ezt a sok szart, ami csak a mai nap folyamán történt inkább idejöttek, hogy minket vigasztaljanak.