A jégkirálynő (Átírás alatt)

Miért vagy még itt?

Mielőtt még Nát háza felé vettem volna az irányt, előtte „haza" ugrottam egy-két dologért, amire esetleg szükségem lehet. Nerea jelenleg nem tartózkodik itthon, szóval egy kissé könnyebb szívvel léptem át a küszöböt. Ettől függetlenül ugyanúgy fojtogatva érzem magam ebben a házban, a rengeteg szörnyűség, ami ideköt szinte elviselhetetlen. Bepakoltam egy táskába még egy adag váltásruhát és már iszkoltam is vissza az autómhoz, amit két hónappal ezelőtt vásároltam magamnak, amikor meglett a jogosítványom. Egyetlen dolgok egyike volt, amiért hajlandó voltam elviselni a szenvedést, szinte fullasztó volt, hogy egy légtérben kellett lennem egy idegennel, viszont ahhoz ragaszkodtam, hogy női oktatóm legyen... Az azonban jobban vonzott, hogy legyen egy jogosítványom és egy autóm, ami bármikor a rendelkezésemre áll, hiszen Nereatól 10 éves korom óta semmilyen támogatást nem kaptam... Szerencsére a vezetés elég jól ment, nem kellett plusz órákat vennem és a vizsgán is egyből átmentem.

Anyám szülei Spanyolországban élnek és életemben talán kétszer láttam őket, amikor ide látogattak és az is még akkor volt, amikor a nemzőim házasokként éltek együtt. Arra emlékszem, hogy Lénárd nem jött ki Nerea szüleivel, ők az elejétől fogva ellenezték, hogy anyám elváljon Tamástól, Lénárd pedig akármit is tett, sosem nyerte el a beleegyezésüket a házasságukhoz. Velem viszont rendesek voltak. Azon alkalmakor, amikor itt voltak végig spanyolul beszéltek velem, amit rettentőmód élveztem, ugyanis büszkén csillogtattam meg a tudásomat. Aztán mikor Nerea az élete felett teljesen elveszette a kontroll a szülei sem jöttek többet vagy keresték őt. Velem még egy ideig tartották a kapcsolatot, de annyira abszurd volt, hogy szinte teljesen ismeretlenekként spanyolul telefonálunk, így mostanra már csak annyi maradt belőle, hogy haviszinten utalják nekem a pénzt, amiből már összegyűlt annyi, plusz amennyit Nerea is utal a számlámra, hiszen ez jóformán kötelessége, hogy vehettem belőle egy autót.

Utána néztem, már amennyire csak tőlem tellett, hiszen soha nem értettem az autókhoz, majd elmentem egy kereskedésbe és a választásom egy kétéves, piros, Kia Rio-ra esett. Egyáltán nem bántam meg a választásomat, az autóval az első pillanattól kezdve megtaláltuk a közös hangot, valamint az, hogy piros volt... Tetszett a különcsége és feltűnősége, pont olyan, mint én. Nerea persze egy mukkot sem szólt, mikor az ő méregdrága BMW-je mellé begördültem az én kocsimmal. Na, nem mintha elvártam volna. A nagyszüleimnek azért lőttem egy fényképet az autóról, amit elküldtem nekik, illetve megköszöntem a hozzájárulásukat.

Megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt, amikor megláttam, hogy Nát sötétkék Honda Civic-ét a ház előtt parkolni. Kiszálltam, kinyitottam a kaput és leparkoltam elé. Aggódtam azért, hogy Nátnál teljesen elkattant valami és nem idejött, és hogy valami hasonlón kell majd átmennünk, mint a táborban, amikor felszívódott és nem reagált a hívásokra és üzenetekre. Ott, minden ellenére azért viszonylag könnyen megtaláltam, viszont a gondolattól égnek állt a szőr a hátamon, hogy egész Budapestet bejárjuk utána... Remegve fújtam ki a levegőt és nyomtam le a kilincset. Lerúgtam a cipőmet a bejárati ajtónál lévő szőnyegre, amin már Nát cipője is ott díszelgett. Bekukucskáltam a konyhába, ott viszont nem találtam őt, úgyhogy a kanapé felé vettem az irányt, de ott is néma csönd és sötétség volt.

- Nát? – kiáltottam.

Semmi. Tovább mentem és benéztem a hálóba, a vendégszobába és a fürdőszobákba. Sehol sem tartózkodott, nyomasztó csend és sötétség ölelte körbe a lakást, annak ellenére, hogy a nap még magasan járt. Az összes sötétítő be volt húzva, mintha Nát ragaszkodott volna hozzá, hogy a lakás tükrözze a jelenlegi hangulatát.

– Nát! – kiáltottam el magam még egyszer.

Esélytelenül. Aggódva kaptam elő a telefonomat a farzsebemből és tárcsáztam a barátom számát. Remegve vártam, hogy megszólaljon a csipogó hang, és amikor ez megtörtént, Nát telefonja élesen csörögni kezdett az étkezőasztalon. A picsába! Dühösen mászkáltam fel-alá. Ha most ezt az egészet csak megrendezte, hazahozta a kocsiját, hogy aztán eltűnhessen és egész éjszaka kiadhassa magából a feszültséget, akkor istenre esküszöm, szétszedem, pedig nem vagyok hívő! Éles csörömpölés csapta meg a fülemet a ház mögött húzódó kis füves terület felől. Összerezzentem, ám észbe kaptam, hogy egy helyen még nem is néztem meg Nátot. A ház mögött található kis fészerben, ahol Krisztián holmijait tárolta, a gitár kivételével. Most már biztosra vettem, hogy ott van. A teraszról levezetett egy kis lépcső, onnan közelítettem meg a fészert. Nem volt nagy, azonban teli volt mindenféle dobozokkal, amik most felbolygatva voltak egymás hegyén-hátán. Nát pedig görnyedt testtel állt felettük, porosan, pókhálósan. Keresztbefont karral támaszkodtam meg az ajtófélfában és hallgattam, ahogy Nát káromkodva túrja a dobozokat.