Sziasztok! Elkészültem az új résszel, remélem tetszeni fog nektek! :) Szeretnék veletek megosztani egy kis információt. Ha befejeztem a jégkirálynőt, sem kell elkeserednetek, mert elkezdek majd egy új történetet, amely valamelyest köze lesz Nát és Kéla szerelmi történetéhez. A címe A tűzkirálynő lett, a borító kép is elkészült már hozzá, amit a facebook csoportban, vagy az instagram oldalamon tudtok megnézni, tehát facebook: Vika Blogjai az instagram: vika_blogjai. Hamarosan több részletet fogok hozni a készülődő történetről, addig is kommentben, vagy privát üzenetben találgassatok, hogy miről fog szólni, nagyon kíváncsi lennék, szerintetek mivel fogok előrukkolni. ;)
A mai nap áldás volt a számunkra, mert korábban vége lett a munkának, Valériával pedig már alig vártuk, hogy a függönyöket behúzva besötétítsünk és aludjunk egy nagyot. A tegnap esti kis kiruccanás mindenki számára megterhelő volt. Főleg, hogy alig aludtunk valamit és ilyenkor inkább jobb egyáltalán nem aludni, mintsem pár órát. Szóval délután három óra körül végre felszállhattunk a buszra és elindultunk vissza a táborba. Én az ablak felöli oldalon ültem, Nát pedig mellettem. A fejemet a vállára hajtva pihentettem, ő pedig a combomon nyugtatta a kezét. Látszott rajta, hogy nagyon álmos. Akárcsak én.
- Mi a terved, ha visszaértünk? - kérdeztem egy ásítást követően.
- Valószínűleg lefekszem aludni. Én nem bírok ki még egy órát talpon, kettéhasad a koponyám. - nyöszörögte. Teljesen megértem miről beszéd. Utoljára 14 éves koromban rúgtam be, aminek lassan már négy éve. Nem most volt és mint említettem, soha nem bírtam igazán a piát. Arról nem is beszélve, hogy tegnap egész nap bőgtem, ez pedig már önmagában elég megterhelő. De, ha arra gondolok, hogy Nát az ujjaival óvatosan cirógatja a combomat, teljesen elönt a boldogság. Mert ennek így kellett történnie. Nem bánom, hogy ennyit kellett szenvednem és civódnom, mivel a jutalmamat érte megkaptam. Ez pedig nekem több mint elég.
- Igen, nálam is ez a felállás lesz. Hulla fáradt vagyok. Az, hogy ma nem kellett késő délutánig dolgoznunk egy megmentés volt. Fogalmam sincs mit csináltam volna, ha ott kellett volna robotolnunk. Valószínűleg két kalapálás között elalszok. - magyaráztam, mire Nát kuncogott egyet. Szeretem, amikor meg tudom nevettetni. Olyankor azt érzem, hogy már csak ezért is, de érdemes volt felkelnem. A mosolya boldoggá tesz.
- Na mi az? - legyezte meg a kezét előttem vigyorogva Nát. - Elbambultál. - ó, pontosan tudja, hogy rajta bambultam el és a tökéletes arcvonásain.
- Nem is igaz. - tiltakoztam azonnal.
- Dehogynem! Engem bámultál szépségem, mert odáig vagy értem. - kacsintott rám diadalittasan.
- Látom, az önbecsüléseden nem esett csorba. - mondtam, tettetve a sértettet.
- Hogy esett volna, mikor ilyen csodálatos lány lett a barátnőm? Akkor valamit csak jól csinálok. - húzott közelebb magához.
- Azért csak ne bízd el magad. - mondtam nevetve, ő pedig szenvedélyesen megcsókolt. Ujjaimat a fekete fürtjei közé vezettem és hagytam, hogy magával ragadjon a forró érzés. Hallottam, hogy a buszon ülök elkezdenek suttogni. A suttogás pedig egyre hangosabbra nőtt és nőtt. Óvatosan elhúzódtam Náttól, aki kérlelően pillantott rám.
- Ne foglalkozz velük. Semmit nem tehetnek veled. - mondta.
- Tudom. Nem azért, csak szoknom kell... Hogy az emberek rám figyelnek. Nem szeretem ezt az érzést. - magyaráztam. Nát bólintott és a fejét az enyémnek döntötte. De előtte még láttam, hogy a hozzánk közel ülőkre szúrós pillantásokat lövellt. Ha nem lettem volna vele, biztosan kiosztotta volna a „közönséget", de nem akart még kellemetlenebb helyzetbe hozni, ezért pedig igen hálás vagyok.
ВЫ ЧИТАЕТЕ
A jégkirálynő (Átírás alatt)
Художественная проза"Nem igaz, hogy az ember a szenvedéstől megtisztul, jobb lesz, bölcs és megértő. Az ember hideg lesz, beavatott és közömbös. Mikor az ember, először életében, igazán megérti a végzetet, csaknem nyugodt lesz. Nyugodt és olyan különösen, félelmetesen...
