Ahogy megláttam a képet a telefonom kijelzőjén tudtam, hogy mindennek vége. Egy szempillantás fog a boldog idillünk kártyavárként összeomlani, a hamvai pedig valószínűleg nem születik újjá.
- Mi a fasz ez?! - kiáltott fel Nát. Minden szem ránk szegeződött, most viszont nem azért, amiért mondjuk 5 perccel ezelőtt. Val szeme könnybe volt lábadva és kapkodta ide oda fejét teljes zavarában, Toni kétségbeesetten pillantott a legjobb barátjára, Sam és Bence lehajtott fejjel álltak, telefonjukat már mélyen a zsebükbe süllyesztve. Én pedig csak álltam ott, mint valami szerencsétlen, merev arccal és kezekkel, az ujjaim görcsösen szorították a mobilt, pedig annak képernyője már régen elsötétült.
- Nát, meg tudom magyarázni! - szólalt meg végre Toni.
- Oh, arra kurvára kíváncsi lennék! - mondta tajtékozva.
- Én... Mi... - mondta Toni, vagyis csak próbálta, de nem jött ki hang a torkán, egyszerűen elakadtak a szavak.
- Mi együtt vagyunk, együtt járunk. - szólalt meg félénken Valéria a bátyja mögül. Nát először ledermedt, majd óvatosan hátrafordult a húgához.
- Mit mondtál? - kérdezte dühtől szétfeszített hangon.
- Jól hallottad... - súgta a Fekete lány, miközben az arcáról már megállíthatatlanul folytak a könnyek.
- Ez nem lehet igaz! - nevetett fel idétlen hangon Nát, olyanon, amit még sosem hallottam tőle, ez pedig megijesztett. - Szólaljatok már meg bazdmeg! -üvöltött rájuk.
- De igaz. Minden, amit Valéria mondott, igaz. Miután hazajött, rá nemsokra mi szorosabb kapcsolatba kerültünk és... Együtt vagyunk Nát. - mondta Toni.
- És ezt mégis, hogy gondoltad, hm? - állt szembe a legjobb barátjával, vészesen közel hajolva hozzá. - Válaszolj!
- Én nem gondoltam sehogy, Nát. Nem terveztem előre semmit! Beleszerettem... - nézett bele mélyen Toni Nát szemébe.
- Te idióta! - üvöltött rá Nát olyan méreggel és gúnnyal a hangjában, ami szinte gyomorforgatóan hatott. - Kihasználtad a húgomat! - majd ezzel lendülettel fogta és akkorát taszított Tonin, hogy az a betonon vágódott hanyatt.
- Nát, ne csináld! - sikított fel Valéria.
- Fiúk, elég legyen! - szólt rájuk élesen Sam is. Bence pedig kérőn nézett rám, ugyanis Nát határozottan hajolt Toni felé és lendítette az ökölbe zárult kezét, készen állva, hogy megüsse a legjobb barátját, a testvérét, a lelkitársát...
- Fekete fejezd be! - kiáltottam el magam teli torokból, mire Nát keze megfagyott a levegőben. Szikrázó szemekkel nézte Tonit, az ökle remegett a levegőben, de lemászott róla. Val szaladt ijedten a barátja felé és segítette fel a földről. Nát egy ideig csak nézett, semmit mondó tekintettel, aztán a vonásai megkeményedtek.
- Te tudtad... - jelentette ki. Még csak rá sem kérdezett, egyszerűen az arcomra volt írva. Ott álltam vele szembe, görcsös testtartással, de nem bírtam állni a tekintetét, így leszegtem a fejem. - Aha... - nyögte ki, majd felvette a földről a táskáját és megindult a kocsija felé.
- Nát, beszéljük meg... - szóltam utána, mire ő harag és csalódott egyvelegével az arcán élesen fordult meg és nézett rám.
- Veled én nem beszélek semmit Osváth... - köpte a szavakat. - Elárultál! Én... Kurvára nem gondoltam volna, hogy ezt megteszed velem! Én soha nem szúrtalak volna így hátba! De hát persze, minden ember maga dönti el, hogy mennyire van gerince.
- Nát én nem árultalak el, csak vártam amíg ők mondják el és... - próbáltam magyarázkodni, de hiába.
- Kéla, el se kezd! - vágott üvöltve a szavamba. Az egész iskola tőlünk zengett, mindenki kővé fagyva figyelte az elmúlt percek eseményeit. - Felfordul tőletek a gyomrom, egy percnél tovább nem vagyok hajlandó itt maradni!
KAMU SEDANG MEMBACA
A jégkirálynő (Átírás alatt)
Fiksi Umum"Nem igaz, hogy az ember a szenvedéstől megtisztul, jobb lesz, bölcs és megértő. Az ember hideg lesz, beavatott és közömbös. Mikor az ember, először életében, igazán megérti a végzetet, csaknem nyugodt lesz. Nyugodt és olyan különösen, félelmetesen...
