Függőség 1-2✅

4. fejezet

Reggel későn keltem fel. Shawn már nem feküdt mellettem. Lassan felkeltem az ágyamból majd lementem a konyhába ahol Karennel és apámmal találkoztam.

-Jó reggelt Evelyn.-mondta az apám.- Hamarosan indulnak haza Karenék sajnos. A költözésről majd elmondok minden.-tájékoztatott.

-Oke.-mondtam flegmán. Őszintén örültem, hogy végre elmennek.

-Evelyn!-szólt rám mérgesen apám.

-Mi van?-kérdeztem indulatosan.

-Kérj bocsánatot! Nem ezt a stílust szoktam meg tőled!-mondta mérgesen.

-Hagyd, nem zavart, természetes ez a viselkedés. Most tudta meg, hogy költöztök.-simogatta nyugtatóan Karen apám felkarját.

Egy szúrós tekintettel jutalmazott apám.

-Bocsánat.-köptem a szavakat apám kedvéért majd befordultam a nappaliba ahol Shawnt pillantottam meg a TV előtt ülni. Amint megláttam olyan hirtelenjében fordultam is ki a szobából. Nem törődve senkivel, felmentem a szobámba.

Mivel már a telet üti az időjárás, ezért tök természetes, hogy karácsonyi hangulatot akartam varázsolni a szobámba, amit viszonylag könnyen sikerült megvalósítani. Egy égősort ide egy égősort oda és már kész is volt a szobám.

Miután megcsináltam a szobámat befeküdtem az olvasós ágyamba, ami közvetlenül a könyvespolcom előtt van és olvasni kezdtem. Senkivel sem akartam találkozni ma. Most jött ki az utálat apám iránt, aki a kérdezésem nélkül eldönti, hogy elköltözünk. A Shawnnal történteknek is megvolt a súlya. Mérges voltam rá, mert tegnap az ő hibája miatt történt minden és mert nem mellette keltem. Igen tudom, hogy a mostohabátyám, (vagyis az lesz amint apám és Karen hivatalosan is összejönnek) de akkor is, a bátyó felébreszthetné a húgát.

Nem akarok érezni iránta semmit és ez eddig ragyogóan megy. Nem akarom, hogy erősebb érzéseket tápláljak, mint testvér testvér iránt. Látszólag Shawn is ezen az elven van, melynek szívből örülök.

Miután a reggelemet a szobámban töltöttem, kezdtem éhes lenni. A könyvet felkapva indultam le a konyhába valami kaját keresni. Mázlim volt, mert volt maradék, amit bedobtam a mikróba miközben nem tettem le a könyvet.

Az evés után (közben is a könyvet bújtam) letettem, majd kijelentettem, hogy sétálni megyek EGYEDÜL.

Shawn egy pillanatra elkapta a tekintetemet. Szúrós tekintettel céloztam arra, hogy ne merjen követni, majd kiléptem a hidegbe. A legjobb haverjaimmal megbeszéltem egy időpontot a pályára.

Mikor odaértem mindenki üdvözölt, megöleltek majd megkínáltak cigivel. Se szó se beszéd, elfogadtam.

-Kösz Sam.-mondtam majd megöleltem. A cigimet meggyújtotta majd elkezdtem szívni. Biztos voltam benne, hogy ők adni fognak nekem, ezért nem hoztam el otthonól a sajátomat.

Szerintem be is mutatom nektek a fiúkat. (Nincs egy lány se, itt mindenki ribancos és megbízhatatlan.)

A pálya szélén üldögéltem a földön Sammel, én azon gondolkodtam, hogy hogyan mondom el nekik, hogy elköltözünk. Hisz ők a második családom! Vagy ha nagyon szigorúan nézzük ŐK a családom! Gondolatmenetemből Sam zökkentet ki.

-Feszültnek látszol, kell még egy cigi?-kérdezte.

-Igen, azt hiszem.-mondtam majd elvettem egyet a dobozból, amit felém nyújtott.

-Elmondod mi a baj, vagy szóljak Blacknek?-kérdezte. Mint már írtam az ismertetőben Blackkel tudok megbeszélni mindent, benne tudok a legjobban megbízni, nem mintha a többiekben nem bíznék csak Black tényleg felelősségteljesebb.

-Nem tudom Sam.-mondtam lehajtva a fejemet. Ők nem tudnak arról sem, hogy tegnap mi történt a parkban.

Mintha Black meghallotta volna, hogy Sam őt emlegette, mert a pályáról ránk nézett majd elindult felénk.

-Ev. Állj fel, mert fel fogsz fázni.-mondta majd Samre nézett miközben felálltam lehajtott fejjel.

-Egymás után 2 cigi?-kérdezte mikor megpillantotta a még frissen meggyújtott cigimet.

-Aham.-mondtam válaszul majd a falnak dőltem. Black Samre nézett ismét majd, mintha azt üzente volna a tekintetével, hogy menj el, Sam elköszönt, majd odagurult a deszkáján Lukehoz és Hunterhez.

-Baj van?-kérdezte az arcomat fürkészve miközben a cigijét szívta ő is.

-Igen.-mondtam.- Tudod, hogy anyám meghalt és apám egyedül maradt.-néztem rá.

-Igen, tudom. Bántott az apád?-kérdezte.

-Nem, összejött egy nővel és költözni akar.-mondtam elszívva a 2. cigarettámat is.

-Mikor?-kérdezte.

-A közel jövőben.-mondtam egy könnycseppet lehullatva. -Kaphatok még egy cigit?-kérdeztem.

-Nem kaphatsz, 2-t elszívtál egymás után, 1-2 óra múlva kapsz, ha még mindig kell. Nem tudod valahogy meggyőzni apádat, hogy ne ti költözzetek?-kérdezte.

-Nem hiszem. Már a tenyerén hordozza Karent. Észre se vette reggel, hogy be van kötve a csuklóm.-mondtam majd felemeltem, hogy látszódjon, hogy tényleg be van kötve.

-Mi történt a kezeddel?-kérdezte meglepődve.

-Hosszú sztory.-mondtam. Black azt mondta, hogy van elég idő ezért elmeséltem mindent töviről hegyire. Elmondtam, hogy lesz egy mostohabátyám, hogy mi történt tegnap a parkban.

-Ez nem normális, de komolyan!-mondta majd mikor sírásba törtem ki magához húzott és nyugtató ölelést próbált nyújtani. A többi fiú is észrevette a jelenetet ezért odatornyosultak hozzánk. Miközben én sírtam Black elmesélte a fiúknak az előbb hallottakat tőlem.

-Ne hogy elmenj!-ez volt a reakciójuk.

-Nem akarok elmenni, megpróbálom megbeszélni az apámmal, de nem ígérek semmit.-mondtam szipogva. A fejem kezdett fájni a sok sírástól és az arcomra száradt hideg könnyektől.

-Kérlek, adj egy szálat.-könyörögtem Blacknek

-Később kapsz, de most nem, először nyugodj meg.-mondta válaszul majd odament a többiekhez.

Percekkel később Luke sétált oda hozzám és kivett valamit a zsebéből. Leült mellém majd meggyújtotta a csavart drogot, a füves cigit.

-Egyet szívhatsz, többet nem.-mondta majd átnyújtotta nekem.

-Kösz.-mondtam majd elfogadtam és beleszívtam a mámorítóan jó cuccba.