Függőség 1-2✅

46. fejezet

A telefonomat a farmerom zsebébe süllyesztettem, majd visszamentem Samhez.

-Van egy kis gond... Black tudomására jutott az amit tegnap mondtál és ide tart.-feleltem mindenfajta kertelés nélkül.

-De jó! Akkor abban a tíz percben eldöntöm, hogy hamvasztást szeretnék.e vagy rendes koporsós temetést.

-Megpróbálom megoldani, te addig maradj itt fent.-hangomban hallani lehetett a bizonytalanságot, annak ellenére is, hogy ezt egy magabiztos kijelentésnek szántam. Bár belegondolva más ott elrontottam, hogy azt mondtam „megpróbálom".

-Kérsz addig is valamit?-kérdezte végül.

-Nem, köszi.-felelte, majd visszafeküdt az ágyába, ahol a párnája majdnem elnyelte az egész fejét, annyira belesüllyedt.

Halkan lementem a nappaliba és az ablakot vizslatva vártam, hogy Black alakja feltűnjön. Nem is kellett sokat várnom rá, de még mielőtt betörte volna az ajtót, kinyitottam előtte.

-Hol van Sam?-kérdezte miközben vállamnál fogva gyengéden eltólt, hogy beférhessen a házba. Mindenféle köszönés nélkül csak úgy alrébb tolt.

-Szia Black, igen jól vagyok, köszönöm kérdésed.-csipkelődtem és utaltam nem tetszésemre.

-Szia Ev, én is jól vagyok.-mondta majd reflexszerűen megcsókolt. Nem volt őszinte ezt éreztem rajta.

-Nem beszélhetnénk meg ezt ketten?-kérdeztem óvatosan.

-Tudtommal Sam szeret téged, nem pedig fordítva. mit tudnék megbeszélni veled Ev?

-Na baszki ez most kurvára jól esett, hogy nem bízol meg bennem... És mi lenne, ha én is viszont szeretném Samet?

-Innen fúj a szél, ugye? Kérdésedre választ adva... Vége lenne mindennek. Kettőnknek. Nem foglak magam mellé láncolni... Legalább most, hogy ezt tisztáztuk, tudom, hogy te se vagy különb a többi lánynál. Egyik fiúról szállsz a másikra.-felelte undorral teli hangon.

-Hallod, hogy miket beszélsz egyáltalán? És tudod, hogy kivel beszélsz?-kérdeztem meglepetten.

-Persze, tudod én nem iszom le magam annyira, hogy hülyeségeket beszéljek olyankonak akiket ismerek.-éreztem a célzást. Samet aklarta leírni... csak éppen nem jött össze, mert nem tudja milyen volt Sam részegen, Black nem volt ott, hogy tudja.

-Teljes mértékben igazad van, te csak pont annyit iszol meg, amennyi az egész városnak az évi piaadagja lenne egy főre. Megpersze csak annyira iszod le magad, hogy felszedj egy teljesen ismeretlen kurvát és kitálalj neki rólam de sebaj... Mellesleg kurvára örülnék ha figyelnél arra amit elpofázok neked! Tudtommal az általános iskolát elvégezted ahol megtanultad a feltételes módot! Vagyis a te esetedben pontosítva, tanították a feltételes módot! Oda mondtam a „ha" szót ami még mindig a feltételes módót jelenti! Szívesen, megspóroltam neked egy csomó időt, hogy ne kelljen ismét alsósnak lenned és így még talán közelebb is vittelek ahhoz, hogy a nyelvtan éretségin egy kibaszott kettessel átmenj! Talán pont az a nyelvtan kettes fog majd megmenteni attól, hogy tíz év múlva ne az utcán élj csoró csövesként idegen emberektől kuncsorogj aprót!-kiabáltam teljesen kikjelve magamból. Nem is tudom, hogy honnan jött ez a stílus... De amilyen hamar jött, olyan gyorsan is távozott, mert amint kiejtettem ezeket a szavakat a számon rögtön megbántam. Nem az ellenségemmel beszélek hanem a barátommal! Nem tudom, hogy látta-e az elkomorodott arcomat ezek után...

-Most aztán anyád nagyon büszke lenne rád, ha hallotta volna, hogy hogyan beszélsz a barátoddal...-nevetett, majd hirtelen ő is elkomorodott. Igen, valószínűleg észrevette lesápadt arcomat, amiből rájött, hogy ez egy övön aluli ütés volt.