Függőség 1-2✅

14. fejezet

Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem töriztem végig Shawn-nal az egész hétvégémet. Komolyan, addig nem hagyott békén amíg a világ háborúkat fel nem mondtam.

Mondjuk annak kifejezetten örültem, hogy nem jött be ébresztő órát játszani és aludhattam sokáig. Ami azért valljuk be, jó volt miután hajnali 2-kor sikeresen elaludtam. 

Hogy őszinte legyek, meglepett Shawn segítőkészsége. Nem számítottam rá, hogy valaha is a szobámban az ágyamon ülve tanuljuk együtt a francos törit. Bár azt már kezdem megszokni, hogy a jövő abszolút nem kiszámítható. Mindenesetre a Shawn-nal töltött szombatom és vasárnapom jól telt, bár itt is voltak azért akadályok. Például a "nem tudok figyelni", mert elvonási tüneteim vannak. Persze az utóbbi mondatrészt nem mondtam, de ez volt az igazság.
Nem telt el úgy egy perc sem, hogy ne gondoltam volna a cigi füstjének ködös mámorára...hiányzott az íze...hiányzott maga a fizikai valója!
-Oké, látom, hogy nem bírsz figyelni szóval...-mondta majd előhúzott a zsebéből egy szál cigit. -Tessék, ha jól sejtem 4 napja nem szívtál. Talán ezután tudsz majd figyelni.-mondta és átnyújtotta.
-Honnan van?-kérdeztem lenyűgözve.
-Van egy ismerősöm.-mondta.
-Oké, de ezt nem szívhatom el itthon, cigi szag lesz a szobában, azt pedig nagyon nem szeretném.-mondtam megfontoltan.
-Igen, nem is úgy gondoltam, hogy itthon. A közeli parkba menjünk szerintem, de te döntesz. Nekem édes mindegy.-mondta.
-Jó lesz a park.-mondtam majd az éjjeli szekrényemből elővettem az öngyújtómat majd zsebre vágtam.

Felvettem a pulcsimat majd Shawn-nal együtt elindultunk a parkba. A szokásos, már-már törzshelyemmé avatott padra leültem Shawn-nal.

-Mi történt közted és az apád között?-kérdezte a földet bámulva a bátyám.

-Hát, mostanában semmi. Mint észrevetted sosincs itthon. Szerintem már teljesen elfelejtette, hogy van egy lánya.-húztam el a számat.

-Biztos nem felejtett el.-mondta.

-Ha nem is felejtett el akkor biztos leszar. Végül is miért ne tenné? Van egy új párja, had tegye amit akar...Nekem meg addig ott vannak a barátaim, vagyis voltak...-nevettem zavartan.

-Miattuk kezdtél el cigizni?-kérdezte az arcomat kémlelve.

-Nem. Dehogy is. Csak tudod...Nehéz úgy felnőni, hogy az anyukád meghalt mikor alsós voltál. Mondhatom, hogy nehéz éveim voltak és amikor szükségem volt egy támaszra akkor ott volt az apám. De ezt most nem egészen így van. Pedig most lenne rá a legnagyobb szükségem. Most, hogy túl lépet anyán...-mondtam majd egy jó mélyet szívtam a 4 nap utáni első cigimből.

-Mikor ismerted meg őket?-kérdezte.

-Még általánosban. Sam, Luke és Hunter egyel idősebbek voltak nálam. Mikor 7.-es voltam, annak az évnek a vége fele kezdtük megismerni egymást. Hogy milyen körülmények között?-mondtam nevetve.- Az két osztályfőnök együtt tervezett osztálykirándulást. Már nem emlékszem, hogy hova mentünk de nem is az a lényeg. Inkább az, hogy hogyan kezdődött minden. Mivel akkor volt, hogy 3 éve halt meg az anyukám, nem nagyon örültem a csoportos programoknak ezért én egy kicsit lemaradtam majd leültem egy kerítés oszlopára, azt hiszem. tudod, egy ilyen antiszociálishoz hasonlóan. Körülöttem mindenki futkározott meg jól érezte magát. Én a telefonomat bámultam és igazából csak a képernyőt nézegettem...-mondtam elnézve Shawn-ra.

-Igen? Folytasd csak.-mondta mosolyogva.

-Szóval éppen a telefonomat néztem, mikor meghallottam egy olyan mondatrészt, hogy "menjünk oda hozzá". Találd ki, hogy ki mondta ezt.-néztem Shawn-ra mosolyogva.

-Valamelyik fiú?-kérdezte.

-Sam. Sam volt az aki odaráncigálta hozzám Luke-ot és Hunter-t.-mondtam mosolyogva.

-És?-kérdezte Shawn a folytatást várva.

-Megkérdezte hogy vagyok. Mert 3 év elteltével mindenki tudta a suliban, hogy anyám meghalt. Elkezdtünk beszélhetni, lassan a 2 másik fiú is becsatlakozott a beszélgetésünkbe. A végén meg sikerült elrángatniuk valami játékterembe.-nevettem felidézve az emlékeimet.- Hunter nyert nekem egy Pikachu plüssöt.

-Igazából innen kezdődött minden. Miután elballagtak, tovább tartottuk a kapcsolatot, csináltunk egy csoportot ami mai napig megvan és használunk is.-mondtam mosolyogva.

-És Black? Őt, hogy ismerted meg?-kérdezte kíváncsian.

-Hát a srácok egy suliba kerültek vele. Ő akkor volt 10.-es. Megismerték egymást, és miután én is abba a suliba kerültem én is megismertem őt.-mondtam az ésszerű választ.

-Aham, és mikor kezdtél cigizni?-kérdezte.

-A gimi első évében, azt hiszem félév körül kezdtem.-gondolkodtam el.

-Értem.-mondta elgondolkodva.

-Na, ne legyél már ilyen. Olyan arcot vágsz, mintha olyan nagy bűnt követtem volna el.-mondtam nevetve majd kicsit meglöktem a vállánál.

-Jó, bocs. csak nem szeretem a cigiző embereket. Apámra emlékeztetnek. Nemcsak te nőttél fel egy szar családban.

-Mi?-lepődtem meg.- Mi történt?-kérdeztem.

-Apám az utóbbi egy évben rengeteget cigizett és ivott...Nem olyan szinten, hogy teljesen lerészegedett, csak épp annyit ivott, hogy jól érezze magát. És ez napról napra folytatódott. Nem volt hajlandó leszokni egyik szenvedélyéről sem, pedig anyám sokszor megkérte. Csődbe is vihette volna a családot. Amennyit megkeresett annyit el is ivott és szívott. Anyám fizetése pedig nem volt elegendő 4 személyre.-mondta lehangoltan.

-4 személyre? Ki a negyedik?-kérdeztem összeszűkített szemekkel az értetlenség miatt.

-A húgom, Aaliyah.-mondta. Erre a mondatára összeszorult a szívem. Hogy lehet valaki ennyire önző, hogy nem figyel a családjára? Hogy miatta kell szétválniuk.

-És...és a húgod most hol van?-kérdeztem enyhén megremegett hanggal.

-Apámnál. Elváltak a szüleim és így egyeztek meg, én anyával maradok, Aaliyah pedig apával.-mondta tördelve az ujjait.

-Sajnálom.-mondtam lehajtott fejjel.

-Mit? Te nem csináltál semmit.-mondta egy halvány mosollyal felém fordulva.

-De akkor is. Itt panaszkodom, hogy apám már teljesen elfelejtett, pedig neked sokkal rosszabb.-mondtam lehajtott fejjel.- Elcseszett életünk van egy elcseszett világban.-mondtam halkan.

-Ha tudnád mennyire.-mondta Shawn egy szomorú mosollyal az arcán.