Függőség 1-2✅

74. fejezet

Mindenkinek nagyon boldog karácsonyt kívánok!🥰😘

Ez az én meglepetésem nektek🥰

_________________________________________________________

Késő este fele ébredtem fel arra, hogy valaki az oldalamat simogatja. Őszintén, nem okozott nagy fejtőrést megfejteni, hogy ki lehetett. Egyértelmű volt, hogy Black ébresztett fel ezzel a kedves és egyszerű gesztussal.

- Lassan mennünk kellene – suttogta a fülembe miközben még mindig az oldalam simogatásával törődött.

- Hány óra? – kérdeztem majd hátra fordultam, hogy tekintetünk találkozhasson, majd nemes egyszerűséggel megcsókoltam. Nem maradt viszonzatlan ez a mozdulatom, sőt, sokkal többet is kaptam, mint amire számítottam. Black maga alá gyűrt és még szenvedélyesebb csókcsatába invitálta ajkaimat.

- Black... - toltam el magamtól nevetve. – Ne ess túlzásokba. Nem otthon vagyunk. Sam bármikor felbukkanhat.

- Szeretek veszélyesen játszani. És ne mondd, hogy egy kicsit se izgat, hogy bármikor rajta kaphat a kis magán akciónkon – mondta miközben ajkait kacér mosolyra húzta és készült volna tovább haladni, ha nem állítom meg.

Tény, hogy a lebukást jelentő veszély elég adrenalint termelt, hogy bátran fejest ugorjak a kútba, de úgy gondoltam, hogy mivel a mai nap reggel Shawn már rajta kapott minket egy kis szórakozáson, simán megismétlődhet ismét. Ezt pedig nem akartam Samnek. Délután elég őszintén kiterítettük egymás elé a lapjainkat, megtudtuk, mi nyomja a másik lelkét és nem lett volna szép, ha rajta kap minket azon, hogy „mennyire szeretjük egymást".

Nem beszélve arról, hogy még mindig fáradt voltam, ugyanis eléggé elhúzódott a beszélgetés Sammel, Black meg arra nyilván nem gondolt, hogy míg ő békésen aludt és addig őrködtem, nehogy közben valami baj történjen Sammel. A telefonon megnéztem az időt, mely még csak este nyolcat mutatott. Szóval körülbelül két órát aludhattam.

- Inkább menjünk haza és aludjunk – dobtam be ötletnek.

- Egész végig aludtunk – értetlenkedett Black.

- Pontosítva te aludtál egészen idáig. Én megvártam filmnézés közben, hogy Sam felébredjen. Utána meg beszélgettünk egy kis ideig és csak hat körül aludtam el.

- Akkor már esélyem sincs, hogy kifárasszalak – szontyolodott el Black kisfiúsan.

- Hát nem – nevettem majd két kezem közé fogtam az arcát és megcsókoltam ismét.

Utána felkeltünk a kanapéról, Black felment Samhez, hogy szóljon neki, hogy elmegyünk, míg én kicsit elkészülődtem.

Mikor kész lettem lent vártam a lépcső alatt, hogy Black lejöjjön. Néhány lépést hallottam, majd felfigyeltem a beszélgetésükre.

- ... figyelj rá. Mikor beszélgettünk a konyhában elmondta, hogy mennyi minden történt. Túl sok stressz éri és látszik rajta, hogy legszívesebben inkább gondtalanul feküdne naphosszat az ágyában – ezt Sam mondta.

- Igen, tudom. Az elmúlt napokban volt itt minden... és én is rátettem egy lapáttal, ezzel az utazás dologgal, meg a munkahelye miatt is kiakadtam tegnap – vallotta be Black és hallottam a hangjában a megbánást, miszerint sajnálja, hogy így alakultak a dolgok.

- Bízz benne. Ne hagyd, hogy Grayson elterelje a figyelmedet. Ev melletted van és nem amellett a seggfej mellett. Nincs miért aggódnod. Ne legyél meggondolatlan – figyelmezteti Blacket az én javamra. Ha megfogadja Sam tanácsát, talán kapok egy kis teret és kiveri a fejéből, hogy kísérgessen.