Függőség 1-2✅

52. fejezet

Miután Black elmagyarázta, hogy miért nem bent be az első órájára, - természetesen miattam – addigra, pont indulhattunk is, hiszen Black törött lábbal jóval lassabban tudott menni.

- Egyébként hogy állsz az érettségivel? Izgulsz már? – kérdeztem út közben.

- Igen de minimálisan. – válaszolt, miközben ujjait ujjaimra kulcsolta és kéz a kézben sétáltunk tovább.

- És azzal tisztában vagy, hogy két két és itt van?

- Igen. – felelte. - És mondd csak, te mennyire izgulsz? Mert ahogy észrevettem, nagyobb rajtad a stressz, mint rajtam, pedig én fogok érettségizni. – mondta, miközben lehajolt hozzám és a gyors csókot lehelt ajkaimra.

- Én? Én nagyon izgulok. Nem akarom, hogy valami balul süljön el. – vallottam be.

- Ne aggódj. Ha legalább egy négyesem meg lesz, nem kell elmennem a nyáron a szüleimhez Olaszországa, azt hiszem. Nem tudom biztosan már, hogy mit mondtak. – felelte bizonytalanul.

- És... mi lesz ha nem sikerül? – kérdeztem visszafojtott lélegzettel.

- Akkor kitalálok valamit. Nem foglak itt hagyni egy egész hónapra. – felelte elszántan.

- Értem.

A beszélgetést befejeztük, mikor megérkeztünk a suli kapujába. A bejáratnál Black még egyszer megcsókolt, majd elengedtük egymást és mindketten mentünk a saját dolgunkra.

Felmentem az emeletre, majd az osztáyltermünkbe és végül leültem a helyemre.

- Ben. Milyen óra lesz? – kérdeztem.

- Biosz, a kettyós tanárral. Hallod, az a legenda terjed a suliban, hogy a tizenegyedik bében megdobált valakit krétával. – nevetett.

- Ezen már meg sem lepődöm, miután Blackéknél még tizedikben felragasztott a táblára egy betétet. – nevettem.

- Mi van? Erről én miért nem tudtam? – kérdezte mégjobban röhögve.

- De ez még semmi. Az óra végén valakit megkért, hogy szedje le, az illető pedig azt válaszolta, hogy nem ő ragasztotta fel. Ekkor a tanár leszedte és eltette. – meséltem.

- Nem annál az osztálynál volt az, hogy kiosztott két szaktanárit egy embernek egy óra alatt? – kérdezte Ben.

- De azthiszem de.

- Ez a tanár nem normális az biztos. – nevetett tovább Ben.

Miután becsengettek, mindenki nagyban hallgatta a zenét amit Josh inditott be a hangszóron.

- Normálisat kapcsolj már be bazdmeg! – kiabált valamelyik hülye osztálytársam, ám ekkor midnenki elhalkult. A tanár ott állt az ajtóban, majd körül nézett és otthagyott minket. Aznap nem tartotta meg az órát.

A napnak lassan vége lett, a szekrényemből pakotam ki a cuccaimat, majd mentem le a kapuhoz, ahol megbeszéltük Blackkel, hogy megvárom.

A kapuhoz érve leültem egy közeli padra, majd vártam, hogy a barátom is kiérjen és együtt mehessünk haza. Az emberek szép lassan szállingóztak ki, majd megláttam azt a személyt akitől a szívem egy pillanatra kihagyott egy ütemet. És nem, nem jó értelemben. Sam sétált ki a kapun, majd felém fordítva a fejét bólintott egyet köszönés képpen.

- Szia Sam. – köszöntem neki rendesen, mert tudtommal nem voltunk haragban.

Sam nem reagált semmit erre, csak ment tovább ami azért nem esett túl jól. Lehet azért, mert titkon reméltem, hogy azért még fog velem beszélni... de ezek szerint nem.