Függőség 1-2✅

84. fejezet

Másnap reggel elég nyúzottnak éreztem magam, miután kikeltem az ágyból. Annak ellenére is fáradt voltam, hogy viszonylag sokat aludtam. Szemeimet megdörzsöltem majd kinyújtóztam, annak reményében hátha ad egy kis löketet a mai naphoz, mert több szempontból is hosszú lesz, ugyanis ma jönnek haza apuék az öcsénkkel a korházból, amiért el kell játszanom, hogy minden rendben, mert nem akarom őket még a saját problémáimmal is terhelni és Black elutazásáról meg ne is beszéljünk. Maga a tudat, hogy a mai nap után egy teljesen más kontinensen lesz, eléggé felzaklatott. Esélytelen, hogy minden rendbe jöjjön köztünk.

Tudtam, hogy valahogy el kell terelnem a gondolataimat ma, ha nem akarok minden egyes pillanatban a gondjaimon agyalni.

Amilyen gyorsan csak telt tőlem, felöltöztem és lementem a konyhába. Még az órát se néztem meg reggel, de az illatokból ítélve Shawn valami finomat készíthetett ebédre.

Belépve a konyhába, az illatok csak még intenzívebben kerültek az orrom elé, mire hangosan megkordult a gyomrom az éhségtől. Shawn erre felkapta a fejét és rögtön hátra fordult felém.

– Jó reggelt! Ha jól hallom éhes vagy. Van még a tegnapi muffinból – ajánlotta fel és egy adag sütit tett a sütőbe.

– Shawn. Nem kell a muffinod. Nekem az az ínycsiklandóan és nyálcsorgatóan finom csokis süti kell – feleltem határozottan és elszántan. Shawn arcára egy jóleső mosoly ült ki, elégedetnek tűnt a reakciómmal.

– Hogy vagy? – kérdezte miután leült velem szembe. Szemet szúrt, hogy az én kötényemet viseli, így témaváltásnak alkalmasnak ítéltem megemlíteni. Most még nem akartam arról beszélni, hogy mi kavarog bennem.

– A te kötényed hol van? – kérdeztem mintha meg se hallottam volna az előbbi kérdését.

Shawn arcán azonnal átszaladt a fáradt aggodalom, tudta, rögtön rájött, hogy a kérdése alól akartam kibújni. Sóhajtott egyet, majd megmasszírozta az orrnyergét. Viszont értékeltem, hogy nem erőltette a témát, helyette megmagyarázta, hogy mi lett a kötényével.

– Tegnap csináltam a muffinokat – vázolta fel a helyzetet –, és véletlenül beleakadt a szekrényből kiálló csavarba, ahonnan kirántottam és elszakadt. Utána majdnem elestem, mert néhány alapanyag a földre esett és leöntöttem magam a tésztával. Kidobtam – felelte, de mindeközben ártatlan arckifejezéssel meredt rám, mintha nem ő lenne a hibás.

– Szerintem az lesz a legjobb, ha az én kötényemet most leveszed, és a helyére rakod, mielőtt még tönkretennéd azt is – feleltem diplomatikusan.

Miután a sütik elkészültek, megebédeltem, ami kifejezetten jól esett a tegnapi vacsorának nem nevezhető muffinok után.

– Felmegyek a szobámba olvasni – mondtam Shawnnak, aki bólintott, majd folytatta a mosogatást és rendrakást.

Mikor felmentem rögtön a telefonomra esett a tekintetem. Átjárt egy röpke gondolat, hogy be kéne kapcsolnom és meg kellene néznem, hogy Black reagált-e valamit az üzenetemre, de végül meggyőztem magam, hogy ez az egész várhat. Nincs szükségem arra, hogy a nagy reményeim után arcon csapjon a valóság. Tudtam, hogy Black nem írt, és ennek így kellett lennie. Nem ringathattam magam hiú ábrándokba, abban reménykedve, hogy néhány órával az utazása előtt minden rendbe jön. Inkább választottam a tudatlanság édes bugyraiban való lebegést, minthogy ereznyi reakciót kiváltó esetleges válasz után koslassak. Minden jó, míg azt az átkozott telefont be nem kapcsolom.

Miután meggyőztem magam, hogy tulajdonképpen nincs is szükségem a telefonomra, elraktam az éjjeli szekrényem fiókjába, hogy még kísértésbe se essek a látványától, majd Shawnnak tett ígéretemet betartva tényleg olvasni kezdtem.