Függőség 1-2✅

25. fejezet

Nem tudom, hogy honnan jött ez a hirtelen bátorság, hogy rákiabáltam. Minden bizonnyal olyan gyorsan is távozott, mint ahogy jött. Észre se lehetett venni. Jelenleg itt állok Sam mellett és próbálok nem összeesni, mert érzem, hogy a térdeim elkezdtek remegni. 

-Húzz innen.-felelte Sam.

-Nyugalom Kandúr.-nevetett Black. Nem volt magánál, ivott valamit?! 

Én egy szót sem szóltam, Samre néztem aki látta, hogy ez így nem lesz jó. 

-Gondoltam bemutatom nektek a csodálatos barátnőmet.-mondta lassan Black majd arrébb ment, hogy a lány is láthatóvá váljon.

 Amint megpillantottam, lefagytam. Sokkal szebb közelebbről, mint távolról. Sokkal jobban illik Black mellé... 

-Sziasztok, Violet vagyok.-mondta mosolyogva.  (fent van egy kép Violetről)

Samtől szúrós tekintetet kapott, tőlem meg, igazából nem is tudom, hogy milyen arcot vágtam. Violet kicsit zavarban volt, hát ez van ha olyan dolgok közepébe cseppensz ahová nem kéne.

 -Mi van Ev? Nem köszönsz neki? Sam, te se?-kérdezte egy gonosz nevetéssel társítva. Valamit ivott, az már biztos. 

-Takarodjatok innen.-mondta Sam mérgesen majd rájuk csapta az ajtót.  

Miután ez megtörtén Sammel összenéztünk.

-Minden rendben?-kérdezte Sam.

-Persze. Miért ne lenne?-kérdeztem egy erőltetett mosollyal. Végül is, igazam van. Soha nem volt köztünk semmi, ő soha sem tekintett rám úgy, mint én rá. Van ilyen. Néha még magamon is meglepődöm. Miért voltam összetörve? Tényleg éreztem én valaha is valamit iránta?!...Igen, és még most is, ez az én legnagyobb hibám. Hogy ennyi minden után is képes lennék szeretni őt. Orbitális hibát követek el magammal szembe, mert nem tudok lemondani róla. Közel 2 éve ismerem, mindig figyelt rám, segített ha baj volt...Teljesen igaz, hogy fiú és lány között nincs barátság, mert az egyik fél egy idő után többet fog érezni és most én vagyok ebben a helyzetben.

-Hát talán azért, mert most dörgölte az orrunk alá, hogy barátnője van...és te, szóval...-nem tudta kifejezni magát.

-Mond ki nyugodtan. Szeretem őt. És? Mi van akkor? Vagy viszonozzák, vagy nem. Nálam most nem. Nincs mit tenni.-mondtam egy csalódott mosollyal.

-Ev...-kezdett valamit mondani, de nem fejezte be, elakadt.

-Megyünk deszkázni akkor?-kérdeztem, próbálva átugrani a témát.

-Persze.-mondta és kiléptünk az előbb becsapott ajtón.

Az idő kellemes volt. Olyan tavaszias. Végül is február vége felé mit várjon az ember?

A pálya felé haladva Sam megkínált egy cigivel. Út közben szívtuk a saját ciginket és hangosan hallgattuk a jelenlegi kedvenc számomat: /Linkin Park- Numb/

-Sam, kint maradunk sötétedésig?-kérdeztem.

-Nincs tanulni valód holnapra?-kérdezte. Tudtam, hogy nem akar nekem rosszat.

-Nincs.-feleltem őszintén.

-Akkor felőlem addig maradhatunk, ameddig akarsz.-mondta és ráállt a deszkájára és előre ment. Én se tettem másként, felálltam a deszkára és igyekeztem lehagyni Samet.