Függőség 1-2✅

75. fejezet

Kora reggel keltem, pontosabban fél hétkor az ébresztőmre. Gyorsan lekapcsoltam utána pedig igyekeztem lefeszegetni magamról Black karjait kisebb sikerrel.

- Black, engedj el. Mennem kell – kértem, de helyette csak morgott egyet.

- Még egy kicsit bébi. Nem kell annyira sietned – felelte és még inkább szorított fogásán. Én tovább rángattam, hátha lazítok valamicskét karjain.

- De, haza kell mennem, itt nincs ruhám, utána pedig munkába kell mennem.

- Erről jut eszembe, elkísérlek – felelte és hirtelenjében elengedett, annyira, hogy rángatásom miatt majdnem a földön kötöttem ki.

- Azért máskor szólj, hogy ne feszegessem tovább a karjaidat, ha elengedsz – dünnyögtem. Még fáradt voltam egy kicsit, szívesebben maradtam volna Black mellett, de sajnos ez nem volt választási opció. A munka hív. Vagyis, majd Grayson ha nem érek be időben, azt pedig nem akarom.

- Black. Nem kell ám engem kísérgetni. Nagylány vagyok. Oda találok, eddig is odataláltam. Nyugodtan aludj vissza – próbáltam lebeszélni, de Black makacsul tartotta magát az elhatározásához.

- Majd holnap tovább fekszek bébi. Péntek van, az utolsó napod a héten. Gondoltam kicsit feldobom a kedved és elmegyek veled a kávézóba.

- Jó, rendben – adtam fel. Reménytelennek éreztem a helyzetet. Tudtam, hogy nem miattam jön a kávézóba, hanem Grayson miatt. Korábban mondta, hogy rajta akarja tartani a szemét és, hogy kísérgetni fog. Még Samnek is elmondta a tervét.

Az ágy szélére ültem, háttal Blacknek, aki még mindig feküdt. Telefonomat a kezembe véve megnéztem gyorsan a közösségi oldalakat, hogy mi történt addig, amíg aludtam, közben pedig hallottam, hogy Black kikel az ágyból, majd felém kezdett el lépkedni.

- Ev – kezdte komoly hangsúllyal -, tudod, hogy bízom benned. Azért akarok elmenni, hogy megbizonyosodjak egy dologban – mondta és jobb kezével állam alá nyúlt és felemelte e fejem, ezzel is kényszerítve, hogy rá nézzek.

- Biztosíthatlak, hogy Grayson és köztem nincs semmi, csak jó nagy távolság. Nem értem, hogy miért aggódsz ennyire. Nincs okod rá – fortyantam fel hirtelen.

- Tudom bébi. De a két szememmel akarom látni, hogy Grayson se úgy gondolja a dolgokat. Biztos akarok abban lenni, hogy mikor elmegyek egy hétre, biztonságban hagylak itt. Nem akarom, hogy amíg távol vagyok, addig rád vesse magát. Grayson mániákusan, már-már betegesen féltékeny rám és a dolgaimra, de ezt már meséltem – mondta nyugodt hangnemmel. Nem kezdett el ő is mérgelődi, azért mert én felkaptam a vizet. Nem népszerű nála a higgadtság, ha én ideges vagyok miatta.

- Ha akarna is valamit, szerinted nincs bennem annyi gerinc, hogy meg mondjam neki, hogy hagyjon békén? – kérdeztem még mindig dühösen, és szerintem jogosan is.

- Ohhh, hidd el, attól nem tartok, hogy nem mondod meg a magadét. Attól félek, hogy Grayson tudomásul se veszi és tovább harcol majd érted. Bátorításnak fogja venni az elutasításodat és még inkább biztos lesz a dolgában.

- Miért venné annak? – kérdeztem összezavarodva, ugyan is nekem evidens ha egy embert elutasítok, akkor az békén hagy.

- Mert ismerem. Minél jobban ragaszkodsz hozzám, annál inkább el akar majd marni tőlem.

- Black. Még nem nagyon mondtad el, hogy miért ilyen veled Grayson. Mi történt köztetek, hogy ellenségek lettetek és csak a rosszat akarjátok egymásnak?

- Helyesbítek. Ő akar nekem rosszat. Hogy kevesebbnek érezzem magam mellette...

- Szóval, mi is az oka, hogy ennyire gyűlöl téged? Valami nagyon durvát kellett csinálnod, hogy ennyire bosszúszomjas legyen veled szembe. Mit csináltál? – kértem számon.