Függőség 1-2✅

89. fejezet

Mikor felébredtem az első, amit megpillantottam, az a velem szemben alvó Black volt laptopon keresztül. Tényleg itt maradt velem, ahogy ígérte. Utána rögtön az órára csúszott a tekintetem, ami délután fél hármat mutatott. Az egész napot majdnem végig aludtam, de megérte, mert péntek óta nem aludtam ilyen jól.

Lenémítottam magam, hogy fel ne ébresszem, ha esetleg hangos lennék, miközben kikelek az ágyból. Felülve nyújtóztam egyet, majd a telefonomért nyúltam és megnéztem, hogy kaptam-e valamilyen üzenetet. A megérzéseim nem tévedtek, Shawn üzent.

Shawn
Szia, feltételezem, hogy későn fogsz kelni, felébreszteni meg nem akartalak titeket, így inkább leírom, hogyha felébredtél gyere le, csináltam reggelit (ami neked inkább ebéd vagy uzsonna lesz) Szólj, ha felébredtél :)

Ev
Jó reggelt! :) Nem hoznád fel a kajámat, légyszi?

Shawn néhány pillanattal később megjelent az ajtómban egy nagy tálcával a kezében.

– Jó reggelt álomszuszék! – felelte, majd odasétált hozzám és odaadta a tálcát, mely tele volt étellel.

– Nagyon köszönöm! – feleltem és sok idő után valódi mosoly terült szét az arcomon. Sugárzott belőlem a boldogság, a kipihentség és az energia.

– Sam korábban átugrott és benézett. Remélem nem gond, hogy szóltam neki – mondta Shawn.

– Nem, nem gond – feleltem közben pedig azt próbáltam eldönteni, hogy mivel kezdjem az evést.

– Elmeséltem neki, hogy beszéltél vele este és, hogy kibékültetek. Nagyon örült neki – mondta mosolyogva.

– Köszönöm, hogy szóltál neki. És azt is, hogy végig mellettem voltatok. Nem tudom, hogyan háláljam meg ezt nektek – feleltem és felálltam, majd megöleltem a bátyámat.

– Na hagylak titeket, jó étvágyat, ha valami kellene, csak szólj – mondta végül Shawn és kiment a szobából.

Visszaültem az ágyamra, visszakapcsoltam a mikrofont és neki álltam enni, közben pedig azon gondolkodtam, hogy Blacknél mennyi lehet az idő. Hiszen mikor hajnalban beszéltünk, nála világos volt, azonban mostanra teljesen besötétedett. Gyorsan kiszámoltam, hogy nála este fél nyolc lehet az idő.

Nem tudtam, hogy ez után, hogy fog este aludni, hogy az egész napot konkrétan végig aludta.

– Jó reggelt – szólt Black kicsit rekedt hangon, mikor felébredt és a kamerába nézett. – És jó étvágyat – helyesbített a végén.

– Jó reggelt, vagy inkább estét – mosolyogtam vissza.

Black kicsit értetlenül meredt rám, majd körül nézett a szobájában és leesett neki, hogy beesteledett nála.

– Ja, hogy úgy. Este van – állapította meg félálomban.

– Igen – nevettem, mert nagyon aranyos volt, ahogy kócos haja szemeibe lógott és gyermeteg tudatlansággal figyelte, hogy sötét van kint. Végül rám nézett és lágyan elmosolyodott, fejét a párnára ejtette és engem figyelt, mire elpirultam.

– Hogy aludtál? – kérdezte végül.

– Jól. Nagyon jól. Te? – kérdeztem vissza.

– Neked köszönhetően jól. Nagyon jól – utánozta a mondatomat. – Most, hogy végig aludtuk a napot, már csak öt nap van vissza – felelte végül.

– Öt nehéz nap, ameddig nem érezhetlek – bólintottam keserűen. Túl sok volt ez az öt nap nekem.

Nem tudom, hogy Black ugyan erre gondolt-e vagy csak kiült az arcomra a nem tetszésem, de nem hagyta, hogy a negatív gondolatok ismét beférkőzzenek az agyam kis zugaiba.