Függőség 1-2✅

53. fejezet

1 hét elteltével...

Black hatalmas szorgalommal készül az érettségire az utolsó héten is. Délutánonként nálam vagyunk, kikérdezem az anyagot tőle, amire mindig válaszol. A kikérdezés után pedig általában kikapcsolodunk. Ő pár órára elfelejti, hogy egy hete van vissza az érettségiig, én pedig elfelejtem, hogy érettségizni fog. Nem idegeskedünk semmin, élvezzük egymás jelenlétét. Vagy együtt játszunk a konzolomon, vagy én olvasok és nézi, ahogy lapozom a könyvet, miközben a hajammal játszik. Így szokott menni, akkor a napunk, mikor Black nem alszik nálam. Viszont, ha itt marad estére, filmezünk, miközben szorosan hozzábújok, azt is elfelejtve, hogy nekem másnap iskola van.

A tanárok most iratják velünk a legtöbb dolgozatot, mert májusban már általában csak az egyes kiákokra koncentrálnak, és próbálnak olyan dolgozatokat összeállítani nekik, hogy sikeresen átrugdoshassák ezen az éven is őket. Minket nem fegyeget ilyen, ha jól megírjuk az összes témazárót.

Jelenleg kedd este van. Black az ágyamban fekszik én pedig éppen fürdők. Megbeszéltük, hogy míg én a fürdőben vagyok, addig ő kiválaszt egy filmet. Természetesen ilyenkor azt se bánom, ha valamilyen történelmi filmet kell néznem, ha ez Blacknek érettségi tétel, mármint az egyes történelmi eseményekről készült film. Így sokkal könnyebben köti a dolgokat össze, ha látja is. De mivel Black tekintettel van rám is, általában valami akció filmet nézünk.

- Na megvan a film? – kérdeztem kilépve a fürdőből.

- Meg van. – felelte mosolyogva. – Mit szólsz a Libabőrhöz? – kérdezte.

- Azt, hogy még életemben nem láttam és azt se tudom miről szól. Csak annyiban nyugtass meg, hogy nem valami boncolós, idióta horror film, ahol libákat gyilkonak feláldozós ceremónia céljából...

Erre csak hangos nevetést kaptam válaszol. Lassan felmásztam az ágyamra, de Black még akkor se hagyta abba a nevetést. Helyette magához húzott és megpuszilta az arcomat.

- Hogy bírsz ekkora baromságokat összehordani? Libák gyilkolásánka ceremóniája? Eszem megáll Manó. – nevetett, majd mellkasára húzott ismét és újfent megpuszilt, annyi különbséggel, hogy most nem az arcomat, hanem a számat.

- Nem tudom. – nevettem én a saját hülyeségemen. – Néha nehezen hiszem el, hogy ennyire be tudom magam égetni előtted. Szinte lehetetlennek találom, és ilyenkor mindig rá kell jönnöm, hogy bizony ez lehetséges... - nevettem elpirulva zavaromban.

- Imádom mikor zavarba jössz. Olyan aranyos leszel tőle. – mondta abbahagyva a nevetést, mostmár mézédes mosolygást kaptam tőle.

- Ezért szeretsz ilyen sokszor zavarba hozni engem? – kérdeztem számonkérő „szigoró" tekintettel.

- Természetesen. – felelte álcázott „magabiztossággal".

Erre mindketten elnevettük magunkat, majd elkeztdük nézni a filmet.

Nem tudom, hogy milyen rég nézhettük, de a szemeim kezdtek lecsukodni, miközben Black mellkasán pihent a fejem. Kicsit elhelyezjedtem kényelmesebben, magamra húztam a takarót és készen álltam elaludni. Valószínűleg Black is észrevette, hogy elálmosodtam, mert a kezét hátamra vezette és simogatni kezdtem miközben odasugta nekem, hogy jó éjt és belepuszilt a hajamba.

Reggel nem az ébresztőmre ébredtem, hanem arra, hogy Black játszadozik a hajammal. Lassan kinyitottam a szemeimet, majd szembe találtam magam Black kékeszöld szempárjával.

- Jó reggelt. – felelte miközben egy puszit nyomott az orrom hegyére.

- Neked is. – feleltem miközben felkeltem és kicsit kinyújtoztam.