Függőség 1-2✅

61. fejezet

Miután kiderült, hogy nem esett se Hunternek se Lukenak komolyabb baja, Blackkel megbeszéltem, hogy ma inkább otthon aludnék, így hazakísért. Kéz a kézben haladtunk az utcán és közben a holnapi napon kezdődő diákmunkámon agyaltam. Kicsit izgultam, mert nem tudtam, hogy mire számítsak. Reggel hétre kellett odaérnem a kávézóba, ami számomra rettenetesen korán volt, hiszen alig fordult elő velem eddig a nyáron, hogy kilenc előtt kikeltem volna az ágyból. Szerencsére a részleteket a főnökömmel már korábban megbeszéltük, így nem lesz más dolgom, mint bemenni és mondani a pultnál álló alkalmazottnak, hogy diákmunka miatt vagyok itt. Utána elvileg eligazítanak egy szintén diákmunkás alkalmazotthoz, aki elméletileg a „főnököm" lesz. Ő fog segíteni a dolgokban.

- Holnap átjöjjek munka után? – kérdezte Black mikor megálltunk az ajtónk előtt.

- Délután három után átjöhetsz, ha akarsz. Itthon leszek. – feleltem elmosolyodva, majd egy csókot nyomtam az ajkaira, mire ő csípőmnél fogva magához húzott.

- Négyre átugrom. – mondta miután elváltak ajkaink.

- Rendben. – bólintottam, majd hosszú szerelmes szemkontaktus után elengedtem kezét és beléptem a házunkba.

Meglepő módon remek illatok fogadtak a konyhából.

- Itthon vagyok! – kiabáltam.

- Gyere a konyhába! – kiabált nekem Shawn.

Kérésének eleget téve, besétáltam, majd egy nem megszokott látvány fogadott. Shawn éppen sütött.

- Hát te? – kérdeztem elmosolyodva.

- Sütit csinálok. És te leszel az első tesztalany, aki megkóstolja, hogy ehető-e. – tájékoztatott tervéről.

- Nincs ellenemre, kicsit éhes vagyok. – rántottam vállat, majd leültem az asztalhoz.

Shawn nem sokkal később elém rakott egy muffint.

- Azt hittem, hogy valami nagyon ördöngösség sül a sütőben. Muffint én is tudok csinálni.

- Inkább egyél. – engedte el a füle mellett kicsit szúrós megjegyzésemet. Lehúztam a papírt, majd beleharaptam a barna tésztába. Csokis volt és meglepően jó.

- Hol vetted a tésztát? Mert ez félkész tészta ugye? Csak ki kellett sütnöd. – kötözködtem.

- Menj már! Én csináltam egyedül. – mondta büszkén.

- Nagyon finom. – bólintottam.

Miután befejeztem az evést és segítettem elmosni és elpakolni Shawnnak az edényeket, felmentem az emeletre és bezárkóztam a fürdőbe, hogy hajat mossak. Viszonylag hamar végeztem, így a nap végén befeküdtem az ágyamba. Még elalvás előtt olvastam egy keveset egy Stephen King könyvből. Mikor letettem a könyvet az órára néztem, mely éppen este kilencet mutatott.

Készültem elaludni, de pont kopogtak az ajtómon. Meglepően Karen nyitott be. Mint már korábban meséltem Karen gyereket vár apámtól és ez már látszott is rajta. Elméletileg augusztus közepére várható a kis csöppség, vagyis kevesebb, mint egy hónap van vissza, hogy napvilágot láthasson az öcsikém.

- Jaj, látom már alváshoz készülődtél. Nem akarok zavarni, mindössze sok sikert akartam kívánni holnapra az első munkanapodhoz. Majd figyeld meg, milyen jó lesz. – mosolygott.

- Köszönöm Karen, én is remélem, hogy olyan jó lesz, ahogy mondod. – mosolyogtam vissza.

Igen, az idő elteltével kialakult Karennel és Shawnnal is egy rendes családi kapcsolatom. Karen már fele annyira se zavart, mint a legelején. Shawnnal pedig elértük azt a szintet, hogy rendesen báty és húgként tekintünk egymásra. Minden bosszúságot elfelejtettünk és tiszta lappal indultunk. Shawn mindig vigyáz rám, beszélget és segít, ahogy csak tud, ha olyanról van szó.