Függőség 1-2✅

40. fejezet

A napok úgy teltek el, hogy észre se vettük. Márciusból nagyon hamar április lett. És hogy az április mit hozott magával? Természetesen az érettségit. Tudom, tudom. Nem áprilisban van az érettségi. Csak ahogy Blackket ismerjük, tudjuk, hogy még semmit nem tett azért, hogy az érettségin legalább átmenjen egy kettessel.

Nem hibáztatom, megértem, hogy az érettségi a nyakán van, de az tény, hogy nem az utolsó hónapokra kellett volna hagyni a tanulást és a tételek kidolgozását. Rendes barátnő létemre, nem zavartam Blackket, mert tudtam, hogy fontos az érettségi ezért hagytam inkább tanulni.

Ezt követően persze temérdeknyi időt töltöttem Sammel, Lukekal és Hunterrel meg Shawnnal aki meglepő módon normálisan viselkedik velem.

Jelenleg itthon fekszem az ágyamban a laptopommal együtt, ahol Sammel, Hunterrel és Lukekal videó hívásoztam. Vagyis pontosabban pont most csatlakoztam a hívásba.

-...és akkor egy hatalmasat bukfencezett majd szaladt tovább. Hihetetlenül vicces volt.-mesélte Hunter hatalmas beleéléssel miközben a háttérben Asking Alexandria- Here I am szólt.

-Ki csinálta ezt?-kérdeztem, mert teljesen abban a hitben voltam, hogy lemaradtam egy deszkás vagy valamilyen más videóról. Mindig elküldi Hunter nekem is azt a videót amiről beszélni szokott.

-Guszti volt.-nevetett Luke és Sam is.

-Ő egy új celeb vagy ki?-értetlenkedtem, mert nem ismertem senkit aki erre a névre hallgatott volna.

-Hát ha neked az egzotikus aranyhörcsögöm celeb, akkor igen.-röhögött fel hangosan Hunter.

-Mióta van neked hörcsögöd tesó?-kérdeztem nevetve. Mekkora baromságot tudok mondani néha.

-Tegnap délután kaptam.-felelte majd kiment a kamerából, majd mikor visszatért, egy aranyos hörcsöggel tért vissza.

-De cuki.-mondtam olvadozva. Hihetetlenül aranyos volt a kicsi füleivel, pici orrával és a kezében levő mogyoróval.

-Szerintem is.-mondta Hunter miközben arcához emelte a kis teremtményt.

-Srácok, nem tudtok valamit Blackről?-kérdeztem témát váltva.

-Éjjel nappal az érettségi tételek kidolgozásával van elfoglalva.-felelte Sam komoran. Nyilván neki sem szimpatizált, hogy a legjobb haverja egyáltalán nem lóg velünk.

Sammel meg tudtuk érteni egymást, mindkettőnknek hiányzott, persze Sam ezt nem mutatta ki, mert azért valljuk, be az elég buzis lenne, ha arról nyafogna, hogy hol van Black, mit csinál eddig...stb.

-Sam, szerinted felhívjam?-kérdeztem tőle, mert a srácok nagyon el voltak foglalva az egzotikus hörcsöggel.

-Hívd.-bólintott.

Több se kellet, a telefonomért nyúltam, kikerestem Black számát és már hívtam is. Harmadik csörgésre felvette.

-Szia Black.-köszöntem.

-Szia Ev.-szólt bele a telefonba.

-Mizujs? Zavarok?-kérdeztem.

-Éppen az egyik töri tételt keresem. Azt hiszem elhagytam...nem akarom újra megírni. Az volt a legnehezebb. Nem zavarsz. Mesélj milyen volt a napod?-felelte kapkodva.

-Figyelj, tényleg nem szeretnélek zavarni, hallom a hangodon, hogy kapkodsz és azt se tudod hol áll a fejed.-mondtam elhúzott szájjal.

-Nem zavarsz, mondom.-felelte határozottan.

-Mikor lesz egy szabad napod?-kérdeztem.

-Nem tudom egyenlőre, de átjöhetsz ha szeretnél, itt is aludhatsz.-tudta mire gondolok. Lassan egy hónapja nem volt egy rendes délutánunk. Jó ez túlzás, volt, hogy elkísért könyves boltba, vagy lejött egy órára deszkázni... Nagyon lefoglalja a tanulás, a legtöbb délutánt otthon tölti a konyhában a laptopja előtt, halomnyi papírral, tankönyvekkel és tollakkal telezsúfolva az egész asztalt.

-Nem megyek át ameddig nem végzel. Nem szándékozom szabotálni a felkészülésedet.-mondtam megfontoltan.

-Ebből vita lesz Ev. Nem akarok veszekedni.-mondta egy fáradt sóhaj után.

-Rendben, jó tanulást.-mondtam majd rögtön ki is nyomtam.

Lehet, hogy kicsit túlreagáltam, de basszus. Ez nem állapot, ahogy vagyunk. Komoran ültem és gondolkodtam, figyelmen kívül hagyva, hogy a fiúkkal még mindig videó hívásban vagyok.

-Ev...-lengette a kezét a kamera előtt Sam.

-Mi van?-kérdeztem vissza.

-Mit mondott.-kérdezte.

-Semmi lényegeset.-mondtam, majd tekintetemet az ablak felé vezettem. Beesteledett.

-Srácok, elmegyek aludni.-mondtam, majd megvártam, hogy mindenki elköszönjön tőlem azután pedig lecsuktam a laptopomat. Ruháimat elővettem, besétáltam a fürdőmbe, majd lefürödtem és fogat mostam.

Mikor már az ágyban feküdtem és a csatornákat váltogattam, mert semmi érteles nem ment, csipogni kezdett a telefonom. Vagyis valaki írt nekem...

Kezemet lendítve az ágyon, elnyúltam a telefonomért, majd feloldottam, hogy lássam, ki írt. Ha most Blackre gondolsz, ki kell hogy ábrándítsalak, nem ő volt, hanem a legjobb barátja, Sam.

Sam: minden rendben van köztetek?

Ev: asszem igen

Sam: ez nem valami biztato, mit mondott?

Ev: megkérdeztem ugye, hogy mikor lesz egy szabad napja, mire azt válaszolta, hogy nem tudja,de ha akarok átmehetek hozzá aludni. Gondolom sejtette, hogy miért kérdeztem meg...aztán én azt mondtam, hogy nem akarom zavarni a tanulásban és ha, majd kész lesz, akkor átmegyek. Erre az volt a reakciója, hogy ebből vita lesz és nem akar veszekedni, én pedig elköszöntem tőle. Lehet túlreagáltam, de most jelenleg baszottul nem érdekel, mert szar, hogy nincs itt. És igen, ez egy kibaszott értelmes és magyaros mondat lett...

Sam: ertelek... ;)

Ev: mi van?

Sam: *ertelek... auto korrektor vagy minek a hibaja xd

Ev:oké xd

Ev: na jó éjt Sam

Sam: gn

A beszélgetés után letettem a telefonomat az éjjeliszekrényre de nem aludtam el rögtön. Átgondoltam legalább háromszor, hogy jól tette-e azt, hogy úgy beszéltem Blackkel. Lehettem volna megértőbb és nem egy ilyen helyzet elé kellett volna állítanom. Túl bunkó voltam, hogy csak kinyomtam a telefont anélkül, hogy mondott volna valamit. Mondljuk ha akart volna valamit mondani, akkor felhív vagy ír, de eddig semmi és ha hajnali egykor nincs semmi akkor már nem számíthatok semmire. De ha belegondolok, jogosan tettem amit tettem, mert én a BARÁTNŐJE vagyok és már elég rég nem töltöttünk el kettesben időt, szóval valamennyire jogos volt a kirohanásom. Ez most elég hisztisen hangzott... Támogatnom kéne, nem pedig bunkóznom vele. Mégiscsak most fog majd érettségizni, türelmesen kéne várnom vagy segítenem kéne neki... 

A gondolataimat a telefonom újabb csipogása szakította félbe. A félhomályban hátra fordultam, majd elnyúltam a telefonomért, amit amikor bekapcsoltam a szó szoros értelmében megvakított. Pár pillanatig elfordítottam a képernyőt az arcomtól, majd miután a szemem hozzászokott az éles fényhez ismét magam felé fordítottam. Egy üzenetem érkezett Blacktől.

Black: Ne haragudj, hogy nem tudtam az elmúlt hónapban veled lenni. Tudom, hogy nagy hibát követtem el ezzel de tudod, hogy mindennél jobban szeretlek Kicsim. Ígérem, hogy a holnap egész délután veled leszek. Jó éjt és álmodj szépeket. Szeretlek!<3 

Mikor végig olvastam akaratlanul is elöntött a boldogság. Nem voltam képes tovább haragudni rá. Minden negatív érzésem elszállt ettől. Valamiért úgy gondoltam, hogy erre most nem írok semmit, hanem majd a suliban megbeszélem ezt vele...