Függőség 1-2✅

23. fejezet

-Lehet, hogy nem akarsz róla beszélni, de ezt tudnod kell. Black szeret téged.-mondta Sam.

-Sam. Ha szeretne, nem hagyott volna ott köszönés és egyéb nélkül. Keresett volna a 3 nap alatt!-feleltem mérgesen.

-Azért hagyott ott, mert azt nem tudta, hogy hazudsz neki és nem akart neked ártani! Te mondtad hogy tönkre teszünk téged!-állt fel az asztaltól.

-Persze...hogyne.-feleltem majd én is felálltam és elindultam a fürdőbe.

-Most hova mész?-kérdezte Sam már lágyabb tekintettel.

-Fürdő.-mondtam az egyszerű választ. Sam megragadta a csuklómat és megállított. Kérdőn néztem rá majd megszólaltam.

-Csak pisilnem kell.-mondtam és kirántottam a kezemet majd elindultam a mosdó felé. Mikor beléptem bezártam az ajtót és a tükör elé álltam. Szemeim vörösek voltak, hajam kócos volt. Úgy néztem ki, mint aki...nem is tudom. Kifújtam a levegőt majd a falnak dőltem és lecsúsztam a földre. Nem is tudom, hogy a mai nap hányadjára sírom el magam. Térdemet felhúztam és átkaroltam. Percekig voltam így míg Sam el nem kezdett dörömbölni.

-Ev! Engedj be!-kiabált és verte az ajtót tovább.

-Miért?-kérdeztem rekedt hangon.

-Mert azt mondtam!-felelte Sam. Nem mozdultam. Továbbra is ott ültem és hagytam, hogy a könnycsatornáim kiszáradjanak. Nem sokkal később Sam valahogy betörte az ajtót és leguggolt velem szembe.

-Ev! Ne merészelj még egyszer így megijeszteni! Több mint 10 perce bent vagy! Majdnem szívbajt kaptam mikor meghallottam, hogy sírsz! -kezdett kiabálni velem.

-Sajnálom.-mondtam letörölve egy újabb könnycseppet.

-Nem baj, csak...csak ígérd meg, hogy nem csinálsz hülyeséget.-mondta.

-Ígérem.-tudom, hogy mire céloz...
-Rendben. Most pedig gyere, együnk utána pedig filmezzünk.-ölelt meg Sam.

Ahogy Sam eltervezte az úgy is lett. Vacsoráztunk utána pedig filmezni kezdtünk. Már a film felénél voltunk, mikor Sam telefonja elkezdett csörögni. Lehalkítottuk a TV-t majd felvette.

-Mit akarsz?-kérdezte Sam.

-Vigyél haza minket.-hallottam...Black hangját?!

-Nem érek rá. És alapból is, kivel vagy, hogy többesszámban beszélsz?-vonta fel a szemöldökét Sam.

-A barátnőmmel, Violet-tel.-mondta.

Amint ezt meghallottam lefagytam. Hip-hop és az életkedvem teljesen elszállt. Másodpercek alatt szárnyat növesztett és itt hagyott...

-Nem érek rá, oldd meg egyedül a gondodat. 18 éves vagy, legyél már felelősségteljesebb.-oktatta ki Sam.

-Mi az, hogy nem érsz rá? Megint egy csajt fektetsz meg? Mi fontosabb a barátságunknál?-ismét Black válaszát hallottam, ingerült volt.

-A te hibádat próbálom rendbe tenni te idióta!-kiabált Sam és kinyomta.

-Ev...-fordult felém aggódó tekintettel.

-Nincs semmi baj...-szipogtam.-Tovább lépett, örüljünk.-mondtam egy hamis mosollyal az arcomon. Hihetetlen, hogy mennyire tud fájni ez belül. Mintha forró sav lenne bennem és minden egyes másodperccel közelebb lenne, ahhoz, hogy megöljön. A fizikai fájdalom ehhez képest csillámpor a bőrön.

Látom, hogy Sam nem hitt nekem. Túl jól ismer... Túl jól tud olvasni bennem...

-Ev, tudom, hogy...-félbe szakítottam.
-El akarok menni sétálni. Egyedül.-jelentettem ki és már készültem felállni de Sam megállított.

-Szó sem lehet róla.1 Egyedül biztos, hogy nem mehetsz ki. 2 Sötét van. 3 Bocs, de simán kinézem, hogy ilyen lelkiállapottal kiveted magad egy kocsi elé. Eszedbe se jusson elhagyni ezt a házat.-mondta és kezemnél fogva visszarántott.

-Akkor gyere velem.-mondtam flegmán. Nem tudom, hogy honnan jött ez a hirtelen bunkóság...

-Nem veszed észre, hogy én csak segíteni próbálok neked? Mint látod én nem szarlak le és próbálom megtartani az életkedvedet. De rohadtul megnehezíted a dolgomat, tudod?-akadt ki Sam.

Szemeimet megbánóan lehunytam. Ezzel arra akart célozni, hogy a többiek leszarnak? Black leszar? Persze, hogy igen...hisz már is van egy barátnője...Nem is tudom, hogy mit vártam. Lehet nem is szeretett... Sam ágyán ültem majd úgy döntöttem, hogy a fal felé fordulok, ezzel a tettemmel hátat fordítva neki.

-Basszus.-hallottam Sam szitkozódását. -Nem úgy értettem Ev.-hallottam, hogy nekem beszél.

-Nem érdekel.-mondtam suttogva. Lehet, hogy nem úgy értette de mégis kimondta.
Sam egy fáradt sóhaj mellett lefeküdt az ágyra, mellém.

-Figyelj. Kell füves cigi?-kérdezte miközben vállamra tette kezét, hogy kifordítson a faltól.
-Nem tudom.-feleltem.
-Kérsz valamit? Kaját? Könyvet?-próbált megoldást keresni, hogy ne gondoljak semmire és senkire.

-Nem tudom. Milyen könyvet?-kérdeztem.
Tipikus én. Ha az élet elcsesződik, kinyitok egy könyvet és elmenekülök a valóság elől egy kitalált világba...kitalált helyekre...kitalált személyekkel...

-Anyám szobája tele van könyvekkel, gyere és válogass kedvedre.-mondta és kezét nyújtotta. Fáradt voltam testileg és lelkileg is. Még is úgy éreztem, hogy inkább elmerülök egy számomra szebb világba, mint hogy itt maradjak és szenvedjek a gyilkos gondolatoktól.
Sam-mel átmentünk a másik szobába ahol tényleg rengeteg könyv volt. A polc előtt sétálgattam, mikor a szemem megakadt egy címen: Lány darabokban. Sam-re néztem aki észrevehetőleg nem tudta, hogy miért nézek rá. Igazából én se tudtam, olyan reflex szerűen jött ez a mozdulat.
Levettem majd belelapoztam. Új könyv illata volt.

-Khmm...-hallottam Sam-et, magára akarta vonni a figyelmét. Sikerült.
-Biztos...öhm...biztos azt szeretnéd olvasni? Szóval...nem túl nyomasztó a címe?-kérdezte zavartan. Láttam a tekintetében, hogy nem tartja jó ötletnek, hogy azt olvassam.

-Hangulathoz illő.-rántottam egyet a vállamon.

-Rendben...te tudod, de...jó mindegy. Tereld el a figyelmedet az a lényeg.-mondta és várt, hogy kimenjek a szobából. Miután kiléptem ő is jött utánam.
Bent a szobájában, helyet foglaltam az ágyon és elkezdtem olvasni. Annyira belemerültem, hogy észre se vettem, hogy Sam a vállamat kocogtatja.
-Lassan 11. Nem akarsz aludni?-kérdezte egy ásítás közben.
-Észre se vettem, hogy annyi az idő. Magába szippantott a könyv.-mondtam mosolyogva. Igaz nem egy ilyen könyv és ilyen körülmények közt kéne mosolyognom, de legalább őszinte mosoly volt. Jó volt csak lenni és a könyv eseményeit követni.

-Ha akarod olvashatod, engem nem zavar ha ég a lámpa de én aludnék.-mondta.

-Nem, nem akarom tovább olvasni. Egyenlőre elég volt ennyi. Inkább én is alszom.-mondtam és leraktam a könyvet és bebújtam a takaró alá.

Most ne kombináljatok, hogy egy ágyban egy takaró alatt alszom Sam-mel. Legjobb fiú barátom és mellesleg régebben is aludtam már mellette.