Függőség 1-2✅

90. fejezet

A mai napon igazából semmi érdemlegeset nem csináltam. Blackkel beszélem még vagy egy órát utána pedig mindketten elmentünk fürödni és kicsit rendbe szedni magunkat.

Az alvás egyikünknek se ment, így hajnalban is hívás közben aludtunk el együtt.

Szerda reggel lementem a konyhába Shawnhoz, mert meg akartam vele valamit beszélni. Szándékosan felkeltem időben, abban reménykedve, hogy a reggeli kávé segíteni fog a dolgok megértésében neki. Volt egy olyan érzésem, hogy ez nem lesz egyszerű menet vele.

– Jó reggelt! – köszöntem mosolyogva.

– Jó reggelt! – köszönt vissza és megkérdezte, hogy kérek-e tojást baconnel.

– Igen, köszi!

Shawn elém rakta az elkészített reggelit, majd mindketten nekiálltunk enni. Nem tűnt valami jó kedvűnek, de tudtam, hogy a mai nap már nem fogok jobb alkalmat találni, arra, hogy beszéljek vele.

– Shawn. Szeretnék mondani neked valamit – kezdtem a témát. Igazából kicsit féltem a válaszától, mert végül is nem minden nap kérdezik meg az embertől azt, amit én akartam tőle.

– Mondd csak – mondta miközben bacon félig kilógott a szájából és úgy nézett fel rám.

– Arra gondoltam, hogy felülnék egy repülőre... - végig se engedte mondani, amint meghallotta a repülőt, félbeszakított és mérges tekintettel illetett.

– Nem! Nem ülsz repülőre! Eszedbe ne jusson ilyen még egyszer! – akadt ki teljesen bár én nem igazán értettem meg ezt a hirtelen jött felháborodást.

– Mégis miért tiltod ennyire? – kérdeztem megemelt hanggal, grimaszolva.

– Négy napot kell kibírnod, hogy hazajöjjön! Ne akarj ezért elrepülni hozzá! Nem hiszem el, hogy nem bírod ki!

– Tudod mit? Azt hittem, hogy veled ezt meg lehet rendesen beszélni, de tévedtem! Nem érdekel, hogy mit mondasz! Elmegyek hozzá és nem állíthatsz meg! – kiabáltam és felálltam az asztaltól. Miért nem tud kicsit megértőbb lenni? Nagyon mérges lettem, amiért egész végig kiállt mellettem és most akar hátat fordítani nekem. Ártottam én neki?

– Én talán nem, de az apád nem fog örülni neki, ha elmész! Meg aztán honnan szerzel elegendő pénzt az oda- és visszaútra? – kérdezte amolyan „ehhez mit szólsz" stílusban.

– Voltam dolgozni és van félretett pénzem is! A pénz nálam nem probléma – vágtam vissza csípőből.

– A pénz nem, de az apád annál nagyon gond lesz – mondta és látszott rajta, hogy mérges de közben elégedett a válaszával.

– Nem, nem lesz az – feleltem határozottan. Apám már azóta, hogy Black megvédett a pályán és elmondtam neki mindent, amit éreztem, szabad kezet adott szinte mindenre. Nem avatkozott be azóta se az életembe és most se fog.

– Ev. Nem ellened vagyok, mindössze szeretném, ha átlátnál a rózsaszín ködön. Hamarosan itthon lesz. Tényleg szükséges ennyi pénzt kidobnod négy napra? Lehet, hogy kicsit túlreagáltam az elején. Nem akartam ennyire nyilvánvalóan tiltani, azt szeretném, ha átgondolnád, hogy mi lenne a helyes most.

– Az lenne a helyes, ha elmennék hozzá – feleltem határozottan.

– Nem, nem helyes döntést tervezel megtenni hanem feleslegeset. Az lenne a helyes, ha itthon megvárnád.

– Négy kibaszott nap rohadt hosszú Shawn! Nem fogok itthon törökülésben ülni és várni, hogy hazaérjen! Tudod milyen rossz egy laptoppal aludni? Hogy csak láthatom, de nem érinthetem? – kiabáltam. Teljesen kizökkentett a lelki békémből.