Függőség 1-2✅

58. fejezet

Legutóljára hetekkel ezelőtt beszéltem Blackkel rendesen utoljára. Mikor egy kisebb vita alakult ki köztünk pont az érettségi előtt... Mindig csak egy egy kisebb üzenetet kaptam tőle amiben beszámolt, hogy hogyan ment az írásbeli, vagy éppenséggel tájékoztatott, hogy nagyon fáradt és most tényleg nem szívesen menne ki bárhova, helyette aludna egyet.

Én természetesen, mint megértő barátnő, elfogadtam a helyzetet és nem erőlködtem, hogy akkor ott alszok nála, vagy ő nálam. Nem is húztam fel rajta magam, nem voltam mérges se csalódott. Helyette drukkotam, hogy minen jól menjen. Mindn reggel mikor felkeltem az volt az első, hogy sok sikert kívántam neki telefonon.

Nos, jelen állásban most már nyári szünet van, június 19., az utolsó szóbeli napja Blacknek angolból. Természetesen az iskolában vártam rá, pontosan az ajtó előtt ahol nemrégiben behívták. Végig topogtam és vártam, hogy vége legyen. Hogy végre az egész felhajtásnak vége legyen.

Nem egészen tudom, hogy mennyi ideig volt bent, talán tíz percig, miután kijött. Ő volt az utolsó a sorban.

- Na? Hogy ment? - kérdeztem és rögtön a nyakába ugrottam. Ő karját testem köré fonta és szorosan magához húzott, majd megcsókolt.

- Azt hiszem minden rendben, remélem. - felelte egy kicsit bizonytalanul.

- Tudod, hogy hányas leszel? - kérdeztem.

- A vizsgáztatókon múlik, hogy megadják-e a négyest. - felelte. - De ezt majd később tudjuk meg, amikor megkapom az érettségit.

- De nem most kellett volna elmondani az eredményt? - kérdeztem.

- De, de szerintem jobb bulinak tartják, ha idegeskedve várok még egy kicsit. - mondta tetettet mosollyal.

- Biztos jól sikerült. - nyugtattam.

- Sajnálom, hogy olyanokat vágtam a fejedhez hetekkel ezelőtt. - a hirtelen témaváltástól kicsit meglepődtem, de gyorsan alkalmazkodtam.

- Én hibáztam, nem te. Nem kell bocsánatot kérned. Egyáltalán nem haragszom.

- De nem hagyhatom szó nélül. Nem kellett volna ilyen hevesen reagálnom az aggódásodra. - felelte miközben zavartan megvakarta a tarkóját.

- Elmosta a víz. - feleltem, majd megöleltem. - Mikor kapod meg a bizonyítványt? - kérdeztem.

- Azt hiszem a holnapi napon lesz az érettségi kiosztása. Reggel 8-ra be kell jönnöm. - válaszolta.

- Rendben. - válaszoltam.

Ezután elmentünk hozzánk. Fent a szobámban sorozatot néztünk együtt, majd miután mindeketten éhesek lettünk (először én, természetesen), rendeltünk kínait, majd megvártuk, míg kihozzák.

- Ettél már kínait? - kérdezte Black. - Mert én még nem. - válaszolta.

- Ne aggódj, finom lesz. - válaszoltam de nem akartam bevallani, hogy még én se ettem.

Miután kihozták és megettük, szóltunk a fiúknak, vagyis a két idiótának, hogy jöjjenek át játszani. Nem kell megemlítenem, hogy öt percen belül az ajtónk előtt álltak lihegve, mert tőlük a mi házunk nem éppen öt percre van. Rohantak J

A délutánt felváltotta az este, mikor még mindig játszottunk.

- Luke! Baszki! Ha még egyszer lelősz és lőlek le! - kiabált Hunter idegesen. Végig azzal szivatták egymást, hogy lelövik egymást, de idővel Luke egy kicsit túl komolyan vette.

- Na azt megnézem. Feltámadsz? - kérdezte röhögve, majd ismételten lelőtte.

- Én figyelmeztettelek. - válaszolta Hunter, majd az első dolgot, ami a keze ügyébe került (egy papuscs volt) fejbe dobta Lukeot.